A nagyszalontai gyermekotthon apraja-nagyja korán indult Méhkerékre. A Magyarországi Ortodox Fiatalok Egyesülete jóvoltából lehettünk ott mindannyian, immár második alkalommal. A tavaly is megszervezték nekünk ezt az emlékezetes napot a méhkerékiek.
Reggelivel vártak, amit lovasbemutató követett. Nagyon szívesen és bátran ülték meg a lovat a gyerekek, de a nevelőket sem kellett sokáig bíztatni... Motorosok sétáltatták a pályán a száguldani vágyókat, majd finom bográcsos pörkölt ínycsiklandozó illata lengte be a környéket. Eljött az ebéd ideje. Nem felejtették el a szülinaposokat sem, külön köszönthettük valamennyiüket, nagyon finom tortával. Közben bejelentették, hogy várnak bennünket a fagyizóban, ezért a legutolsó tortafalatot valamivel gyorsabban kellett megrágni, majd mehettünk fagyizni. Ehettünk ilyeneket, hogy ’’Velencei álom’’, ’’Erkel duó’’, ’’Hupikék törpikék’’ és még sok mást, amit most nem sorolok fel. Szóval elkényeztettek bennünket, elláttak mindenféle jóval, ami szem-szájnak ingere. De ránkfért, mindannyiunkra, és nagyon jól esett... Az ortodox templomban töltött félóra élmény volt a gyerekeknek, hiszen ’’bemondtak minket is’’, azaz áldást adott a pap alapítványunk minden tagjára. Különleges volt. Nem maradt ki a foci sem, természetesen rúgta a bőrt, aki csak tudta, és valamelyest értett hozzá. Ugrálóvár állt a max. 40 kilósok rendelkezésére, sétakocskázhattunk kettes fogattal a faluban. De lehetett krétával rajzolni a földre, a kisebbek örömére, arcfestést kérhettünk, még mi is, a nevelők. Jó volt együtt lenni a kollégákkal ezen a napon, sokat tudtunk beszélgetni, mert nem kellett igazából a gyerekek után rohangálni, hiszen annyira vigyáztak rájuk a szervezők, hogy egyetlen gyereket sem lehetett látni egyedül bóklászni, kóvályogni. Mindenkinek volt valami tevékenysége, belekapcsolódhatott valamibe, szórakozhatott kedvére. Nagyon vigyáztak a gyerekeinre, Isten fizesse jóságukat. Külön élmény volt a tűzoltóautó és a rendőrkocsi felfedezése. Nyomogathatták a szirénákat, locsolhatták egymást a nagy melegben, sőt meg is sétáltatták őket a faluban. Érdekes volt a tenyérlenyomat körvonalazódása, vasporral. Mondtam is a kisebbeknek, hogy ilyennel kenegeti a Vasorrú Bába is a szaglászóját... El is hitték néhányan...hihihi... Tartalmas vacsora, sok kovászos uborka, finom csokoládé, üdítő, nem is tudom, hogy még mi, egyszóval Édenkert. Testi-lelki felüdülés, feltöltődés, mosolygós nap. Ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni. Óriási tábortűz zárta a rendezvényt este 9 óra körül.
Nagyon jól éreztük magunkat, ez látszik a fotókon is, köszönet érte a szervezőknek. Nem sorolom fel a neveket, mert nem is ismerem valamennyit, de tudom biztosan, hogy visszajáró vendégeink lesznek. Egy kedves tanítónéni már most pénteken jön meglátogatni kedvenckéit... Barátságok szövődtek, kapcsolatok erősödtek. Az emberek nagyon jók, ha megszólal a bennük élő Isten. Köszönjük, hogy szeretnek minket!
Lejegyezte, Makai Mónika nevelőnéni
Szalonta, 2011.06.06.