Kedves Csaba testvér, kedves Munkatársak!
Vala Orbai-szék kellõs közepén egy kicsiny, ámbár feredõirõl igencsak híres város: Kovászna. Városatyák nagy buzgalommal minden évben megünnepeltetik a lakossággal március 15-ét. Idén sem volt ez különbül. Gyönyörû, verõfényes napsütésben vette kezdetét a ceremónia. Vad, tajtékos paripán érkezett a város polgármestere, kalapját lengetvén, fiatalos virtussal. Hûségesen követték õt a környék falvainak küldöttségei, szép székely ruhába öltözve. Ki lóháton, ki konflison, ki szekeren érkezett. Rezes banda fújta a sok szép Kossuth nótát, Himnuszt, Szózatot. Meleg lett a szíve táján mindenkinek, könnyes szemmel, szájtátva bámulván a sok ló büszke ügetését.
Nagy szónokok beszéltek ,táncosok ropták a táncot, énekelt, akinek hangot adott a Fönnvaló. Mindenki repesõ szívvel hallgatta a sok szép szólamot...aztán beborult az ég és egy perc alatt hóvihar kerekedett. (egész télen nem vala ekkora hófúvás) Menekült, ki ahogy tudott, de a Boldog Apor Vilmos ház gyerekei, felnõttjei rendíthetelenül állták a sarat, azaz a havat. Mivelhogy éneklés közben megtelt a nyelõcsövünk hóval...meg az orrunk, meg a fülünk. De jó volt és örvendtünk, hogy ott voltunk, ünnepeltünk, a várossal együtt dobogott bennünk a magyarság érzete.
Néhány képpel írásomat dokumentálom.
Szeretettel,
Noémi