A pajkos létezés örömét átelmélkedtük, a napról napra való növekedés, a világ dolgainak bölcs megismerése útján ha tovább haladsz, Isten új örömöket kínál fel számodra! Szeretne, - mind felcseperedett gyermekét az apa - maga mellé vonni és a világ továbbteremtésében társául fogadni! Igen, te a marék porból született gyermek jó szándékkal Teremtőd mellé állhatsz, hogy becsületes, kemény munkád által szebb legyen a világ! Előre talán megsepersz egy udvart, vagy megkapálsz egy kis kertet, és gyönyörködve nézed munkád által megszépült világodat! Mosogatsz, takarítasz, elteszed a lomokat és megérzed a bontakozó, világot formáló, hegyeket mozgató, benned szunnyadó erőket!  

Sok sok irányban elindulhatsz, lehet, hogy egy szépen megfogalmazott tömör, világos vers, vagy a jól megtervezett ház látványa ajándékoz meg az alkotás örömével, de az is lehet, hogy egy finoman elkészített vacsora, vagy csak egy csinosan sikerült csokor tölti el szívedet a jól végzett munka örömével. Sok sok út van, s neked azt az utat kell választanod, amelyik a legtisztább örömmel tölti el a szívedet! A szántóvető ember, kemény munkája gyümölcsében, a szélben ringó érett kalászokban gyönyörködik! Ő a jól végzett pontos munkája gyümölcsében nem csak a jövedelmet látja, hanem az életének az értelmét is, azt az erőt, ami az ő arcára Teremtőjének szép vonásait írja! Számára az aratás egy ősi tánc, melyben minden izom keményen dolgozik, s estére sajgó testét megajándékozza a jól végzett hasznos munka örömével. És ugyanez az öröm költözik a műve felett izzadó szobrász szívébe, ahogy minden egyes kalapácsütés nyomán megszületni látja a remekművet, sajog a tenyere, de lángol a szíve, mert csodálatos dolog alkotni, a nagy Isten példájára teremteni! 

Láttam egy fiatalembert ki megépítette álmai otthonát, szeretett családja fészkét, és felmászott háza legmagasabb ormára, hogy oda egy bokrétát felszegeljen, és ott fent, miután rögzítette a virágot, egy hatalmas örömteli diadalkiáltás tört fel a szívéből, s feledve sajgó tenyerét, a sok nehézséget mit legyőzött ez az öröm, nemcsak munkája végét jelentette, hanem azt is, hogy újjá született, házas ember lett, léte egy magasabb szinten kiteljesedett! Egy fiatal orvossal beszéltem, ki sok sok kemény vizsga után egy kórházba került, a sürgősségi osztályra. Első szolgálati napján, egy sötét éjszaka, egy motoros balesetben összetört fiatalembert hoztak. A szenvedő ember ott volt, s feléje hajolt a vizsgák pergőtüzéből kikerült fiatal orvos. Mikor levágták a ruhát róla, mindenütt horzsolások voltak, itt-ott spriccelt a vér, máshol meg a feszes bőrt csontok fúrták át a természetellenes pozícióban merevedett testen! Reggelig legóztam, - mondja az orvos, aztán a beteg elindult a gyógyulás útján, teltek a hetek, a hónapok és én egyszer az irodámban állva örömmel láttam az ablakon keresztül, hogy ez a fiatal, felesége kezét fogva egészségesen a kórház kapuja felé lépdel. Örömmel néztem őket, és ők megfordultak, hálás tekintetettel integettek, és én ott a rendelőmben letérdeltem és megcsókoltam könnyes arccal mindkét kezemet! Megköszöntem örömtől repeső szívvel, hogy a nagy Isten megosztotta velem a gyógyítás ajándékát! Társa lehetek munkám által annak az Istennek, aki gyógyítani küldte a tanítványait az emberek közé! 

Igen, rengeteg feladat van, s te magad dönthetsz, válaszd ki azt a munkát melyet végezve nem béres, szolga leszel, hanem gazdája a rád bízott feladatnak! Engem a nevelés boldogít, az, ha valakit szelíden jobbá, bölcsebbé, bátrabbá tudok tenni! Sok sok évvel ezelőtt egy nagyon szegény kis putrihoz hívtak, egy párhónapos babát elhagyott egy maga is még csak gyerek, tizenhat éves, utcára tévedt édesanya! A beteg nagymama hívott, most is látom ahogyan ott az ágy szélén egy kemény, szemétből kivett perzsaszőnyeg darabba csavarva ott feküdt az a kisgyerek. Hogy foghatnám meg- kérdeztem a kolléganőmtől, -hogy ne legyek én is kakás, hisz a gyermek talán már napok óta ott volt saját piszkában! Kezembe vettem, szinte most is érzem azt a kis átfagyott, reszkető és mégis pihe, puha testecskét, ahogyan félve kezembe hajtja már sokat látott fejecskéjét! Szelíden megfogta a hüvelykujjamat és én éreztem, hogy ezt a kezet én nem engedhetem el! Évek teltek, a hatóságoktól hivatalos papírokat, jó szándékú támogatóktól pénzt koldultam, társakat szereztem, és a gyermek felnőtt. Egy vasárnapi szentmisén egyszer csak ő jött ki, hogy felolvassa szépen az Isten igéjét, az egyik olvasmányt! Ültem a papi székben és potyogtak a könnyeim, munkánk gyümölcse ott volt a szemem előtt, és mégsem jött hogy higgyem, hogy összefogásból, szolidaritásból ilyen szép, ügyes élet fakadt!  

Sokféle örömöt tartogat számunkra az Isten, de egyik legszebb öröm, a bölcsen megálmodott és kemény munkával létrehozott, alkotásunkban való gyönyörködés öröme! Jó a becsületes, jól végzett munka után szépen elcsendesedni, megpihenni, sajog a tested, ég a hátad, de ott áll előtted a műved mely megkoronázza létedet, mely által te is eggyé válsz fáradhatatlan Isteneddel, akiről Jézus azt mondotta: “Atyám mindmáig munkálkodik és én is munkálkodom!”

Csaba t.