Hiánypótló előadássorozat indult a Családbarát Újbuda Program keretében, a Felelős Szülők Iskolája szervezésében. Az öt alkalomból álló, ingyenes programsorozat első előadását Böjte Csaba ferences szerzetes tartotta február 14-én. Az előadást követő kerekasztal-beszélgetés vendége Polus Enikő mentálhigiénés szakember, a Me-Se-Kő Alapítvány vezetője és Bedő Imre közgazdász, a Férfiak Klubja ügyvezetője voltak.

Tibenszky Moni Lisa, a Felelős Szülők Iskolája alapító-ügyvezetője, a program háziasszonya elmondta, hogy a családok évében különösen időszerűnek tartják beszélni a családi, és azon belül az apai szerepekről. Kiemelte, hogy nem mindig könnyű megtalálni az egyensúlyt a különböző szerepeink között, ezért olyan hölgyeket és urakat kértek fel, akik szakmájukban is elismertek, mérvadó és mértékadó, amit mondanak, és maguk is gyakorló szülők.

Dr. Molnár László, Újbuda alpolgármestere köszöntőbeszédében hangsúlyozta, büszkék arra, hogy a XI. kerület ad helyet az előadás-sorozatnak, amelynek célja szakmai háttérrel kísért párbeszéd elindítása családról, szülői szerepekről és feladatokról, gyermeknevelésről, média hatásáról, társadalmi elvárásokról, mert erre minden eddiginél nagyobb szükség mutatkozik.

Böjte Csaba testvér arra hívta fel a figyelmet, hogy minden kornak megvan a maga szerepe, feladata, és bizonyos kor felett már nem kellene „siheder örömök után nyargalászni”. „Az apaság olyan öröm, ami után nincs másnaposság” – hangsúlyozta, hozzátéve: nem sok ilyen örömforrás van egy felnőtt férfi számára, hiszen sok örömet adó élményt megélhet munkában, barátokkal, de „egy felnőtt férfi öröme csak a gyermekkel együtt igazi”. Párhuzamként felhozta: egy üres ingatlannak nincs értelme, ahogy egy üres csigaháznak sem, ahhoz élettel kell megtölteni. „Egyetlen dolog, ami megmarad utánunk, az a gyermekünk halhatatlan lelke, minden más csak csomagolópapír, mellékes” – mondta. Szerinte apának lenni a legszebb hivatás; a férfinak tudatosan kell az élet mellett dönteni, vállalni családot, gyermeket. ”Merjünk az élet mellett dönteni, és a Jóistennek gondja lesz ránk” – szólt, és példakánt saját történetét hozta fel: 6000 gyermeket nevelt árvaházaiban, akik révén már 500 „unokája” van; sokszor nem tudta, hogyan oldja meg az ő elhelyezésüket, ellátásukat, kihívásokat, de valahogy mindig sikerült: „néha rövidebb volt a kolbász”, de senkit sem kellett elküldenie. „Nem bűn, de butaság nem vállalni gyermeket”.

A gyermekneveléssel kapcsolatban a feltétel nélküli szeretet, az informálás és a motiválás fontosságát emelte ki, több személyes történetet is elmesélve. Több szülő ott követ el hibát – mondta, hogy túl sokat dresszírozza a gyermekét, pedig csak annyit kellene tennie, hogy szeresse őt és megmutassa neki, hogy cselekedeteinek mi a következménye. „Nem tudunk megoldani mindent problémát, de nem is kéri ezt tőlünk a Jóisten” – hangsúlyozta. Ha lazán, derűs nyugalommal, szeretettel és kíváncsian állunk a problémához szülőként, akkor biztosan meg fogjuk oldani – tette hozzá. „Bármit tesz is a gyermek, az a szülőt nem jogosítja fel, hogy letérjen a szeretet útjáról. Nem elég jót akarni, jól is kell csinálni” – zárta előadását, hozzátéve: a legnagyobb ajándék egy gyermek számára a testvér. A házasság előtt álló fiataloknak valamint a házaspároknak azt javasolta, hogy ne sajnálják a bókot, dicséretet egymástól – „a bók nem hazugság” – és hogy menjenek zarándoklatra az egész családdal.

Az előadást követő kerekasztal-beszélgetésen Bedő Imre, a Férfiak Klubja ügyvezetője kétgyermekes családapaként a családon belül elárvult gyermekekre hívta fel a figyelmet; azokra, akikkel nem beszélgetnek, nem kirándulnak, azaz nem fordítanak minőségi időt a szüleik. Ha az apa nincs otthon, nincs jelen a család életében – mert túl sokat dolgozik, vagy elváltak a szülők – akkor a gyermek nem lát maga előtt sem férfimintát, sem férfi-nő együttélési mintát. Ha csak arra koncentrálunk szülőként, hogy jó munkaerőt neveljünk a gyermekeinkből, akkor ők nem tanulják meg, hogyan boldoguljanak a magánéletükben. Ezt csak az apa és az anya tudják megmutatni neki, ha együtt vannak és otthon vannak, ha olyan közös célokért tesznek együtt, mint a család. Az együtt töltött idő tulajdonképpen a munkával megkeresett pénz átalakítása, befektetés a gyermekeink, a családunk jövőjébe – hangsúlyozta. A hagyomány nem századspecifikus – emelte ki, hozzátéve: „a saját kultúránk választ ad arra, hogyan válunk férfivá, nem kell ehhez Amerikáig menni”. A gyermek születésekor az anyákat túl sok információ terheli, míg az apák magukra vannak hagyva, így a férfivá, apává válás folyamatában már a legelső akadályt sem tudják leküzdeni.

Polus Enikő, a Me-Se-Kő Alapítvány vezetője háromgyermekes édesanya azokról az elárvult gyermekekről és elárvult apákról beszélt, akik ugyan családban élnek, de mégis magányosnak érzik magukat. A gyermekvállalással kapcsolatban megjegyezte, hogy míg a nőknek van 9 hónap előnye, és őket hatalmas „hormonkoktél” segíti az anyává válás folyamán, az édesapák gyakran érzik magukat egyedül lelkileg és sokszor nehezen küzdenek meg az apává válás feladatával. „Van köztük kapcsolat, de nincs kapcsolódás” – hangsúlyozta, majd arról beszélt, hogy munkája során azon dolgozik, hogyan lehet a kapcsolódás (újra) megteremteni a családtagok között. „Nincs lehetetlen helyzet, csak rengeteg tehetetlen ember” – mondta. A szakember szerint akkor tudunk másokhoz jól kapcsolódni, ha magunkat is jól tudjuk szeretni, ha képesek vagyunk a magunk számára is minőségi időt adni, hinni magunkban, mert ez a pozitív folyamat kivetül az egész családra.

A sorozat második alkalmának címe Apa mesél, előadója Kádár Annamária meseterapeuta, aki március elsején arról fog beszélni, hogy az az élet- és családtörténetek hogyan járulnak hozzá az önbecsülés és a rugalmas alkalmazkodóképesség kialakulásához. Az előadást követő kerekasztal-beszélgetés vendége ezúttal Víg Balázs kortárs meseíró lesz.

Az eseménysorozat további előadásaira itt jelentkezhetnek, olvashatnak további részleteket.

Szerző: Antal-Ferencz Ildikó

Forrás: www.csaladhalo.hu