„Hiába ülök ábrándosan a Balaton közepén egy hajóban, és várom, hogy a szél majd a partra repít, ha nem tartom készenlétben a vitorlát, hogy a fuvallat belekaphasson, nekifeszüljön, és vágyaim felé repítsen. Ha kitartóan tesszük Isten akaratát, s így egyre jobban átadjuk életünket neki, akkor Ő mind jobban átveszi lelkünk vezetését.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
A sötétséget mi bennünk és körülöttünk gomolyog érezzük, látjuk, de a hasadó hajnal motozó apró jeleit észrevesszük?
