Krisztus szenvedésével nem szüntette meg az emberi fájdalmat, hanem annak értelmetlenségét vette el, általa tisztulhat, erősödhet emberségünk, szeretetünk, önfeláldozásunk. Kodály Zoltán valahogy így fogalmazott: „Életutunkon a keresztek olyanok, mint a kottában – felemelnek.” (Böjte Csaba: Ablak a Végtelenre)
„A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Azért az Emberfia ura a szombatnak is.”