".... aki nem gyűjt velem, az szétszór."

Lk 11,14-23

Itt vagyok Szászvároson, ahol Antal atya élete utolsó 14 évét töltötte! Nyolcvanöt évesen költözött közénk és bármerre nézek, látom azt amit ő "gyűjtött" a kolostorunknak! A polcon 4-5 könyv amit ő írt nagy gonddal, szeretettel utolsó betűig itt Szászvároson! A kolostor kertjében ott áll a "góbétanya", egy szép filagória ahová ma is jó kiülni egy finom teára, kávéra! A kertbe egy szép halastavat ásatott, az öreg fák helyére fiatal gyümölcsöst tervezett, mit ő nem csak megálmodott, hanem részben a saját két kezével ásott gödrökbe, az általa kiválasztott és vásárolt facsemetéket el is ültette! A templom elé egy szép székelykaput állíttatott, mit ma is mindenki megcsodál... Bármerre nézek, mindenütt látszik a két jórészt béna keze munkája! Fontosnak látom hangsúlyozni, hogy ő soha senkitől nem pályázott egy lejt sem! Nap mind nap azt ette amit a ház gyerekei, és így a megmaradt kis nyugdíját bölcsen beosztotta, mindig valamit tervezett, hívott és megbeszéltük, majd fegyelmezetten véghez is vittük! Írt egy könyvet a szeretett székelyföldi fiataloknak, azt a könyvet ma is gyermekeink kezébe adom szeretettel! 95 évesen megszervezte és elment Székelyföldre, egy szép helyre, egy friss pisztráng vacsorára meghívta a környék papjait, majd étkezés után bemutatta a 10.000 példányban kiadott könyvét és arra kérte a paptestvéreit, hogy egy lejért, nyomdai árban vegyenek annyi könyvet ahány hittanosuk van és osszák szét a fiatalok között! Antal atya egész életében Jézus Krisztussal gyűjtött: emlékszem a kórházban, utolsó beszélgetésünkkor is a terveiről, a "gyűjtésről" beszélt! "Fiam elmegyünk misszióba, te beszélsz Erdélyről, a szentéletű Márton Áron püspök úrról, én elmondom a róla írt versem első szakaszát, - remélem annyi erőt még ad az Isten - majd Marika eladja a püspök úrról írott könyvemet, s az árából csináltatunk Csíksomlyón a kegytemplom elé egy lovasszobrot, tudod annak emlékére, hogy a nagy püspök szeretett csángó híveivel bevonult 1949-ben a pünkösdi búcsúra!"

Igen, Antal atya egy életen keresztül Jézus Krisztussal gyűjtött, utolsó leheletéig az önzetlen szeretet mozgatta, és végül nagylelkűen mindenét a gyermekekre hagyta! Meghajtom fejemet emléke előtt!

Nagy kérdés, mit mindannyian fel kellene tegyünk magunknak: ha körbenézek magam körül, látok épülni, pompázni bármit, akármit ami az én becsületes munkámból, hitemből, Isten és az embertársaim iránti szeretetemből született, születik?! Ha nem építek, ha nem gyűjtök Krisztussal, akkor én sajnos csak szétszórok és pusztító, ingyenélő vagyok!

18.00 Szentmise: Ha a templomba megyünk akkor Krisztussal gyűjtünk, gazdagodunk, többek leszünk, ha tőle eltávolodunk kevesebbek, szegényebbek, kisebbek leszünk... Tudatosan keressük nagy "testvérünknek", Jézus Krisztusnak a társaságát!

20.00 Rózsafüzér: hetente egyszer kerül sor minden gyermekre a dévai otthonban egy - egy ima estre! Úgy látom, hogy minden gyermek örömmel jön, örömmel vesz részt e közös imatalálkozón! Hiszem, hogy te is a gyermekeddel be tudod  vezetni a heti egy közös imát! Fuss neki és próbáld meg, meglátod mélyebb, gazdagabb, gyümölcsözőbb lesz a ti kapcsolatotok! Gyermeked ha azt látja, hogy te tisztelsz, szeretsz valakit aki nagyobb nálad, ő is el fog kezdeni tisztelni, szeretni tégedet, de ha csak azt látja, hogy te a pénzt, a hatalmat, a szórakozást keresed, akkor fiatal, tiszta lelke leválik tőled, és könnyen meg is fog gyűlölni üres életedért, mohó kapzsiságodért!

Szeretettel várunk a neked terített asztalnál, 

Csaba t.

Kép: Antal atya halastava a Szászvárosi kolostor kertjében, a híddal, melyet 70 éves papi jubileuma alkalmából állítottunk!

2021 március 11.