Jézus Krisztust a Szentháromság tan, e nagy igazság kinyilatkoztatása miatt feszítették keresztre! Számomra az az igazság amiért Krisztus vállalta a kereszthalált, az mindennél fontosabb, meghatározza az életemet! Ószövetség egy olyan Istenről beszél, aki messze magasan az emberek fölött trónól, kinyújtott karral, erős kézzel vezet bennünket. Ezzel szemben Jézus Krisztus egy Szentháromságos szeretetközösségről beszél, mely nem csak nyitott mindannyiunk előtt, de melynek mennyei lakomájára minden ember meg van híva! Gyönyörű Istenkép! Számunkra a Szentháromság tana olyan hatalmas, forradalmian új Istenarc, mely nélkül a kereszténység csupán egy jelentéktelen ószövetségi szekta! A Szentháromság tanáért a történelem során, sokan, nagyon sokan meghaltak!
A keresztvetés a legtömörebb hitvallás, mellyel nem csak jelezzük, de meg is valljuk Jézus Krisztus által kinyilatkoztatott, Szentháromságba vetett hitünket! Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.
18.00 Szentmise: A szentmise keresztvetéssel kezdődik és azzal is ér véget! A mi Istentiszteletünk igazából a Szentháromság tisztelete! Minden szentmise az Atya, a Fiú és a Szentlélek dicsőítése, magasztalása, engesztelése, és nem csak a Mesterünk Jézus Krisztus köszöntése az Oltáriszentségben! A Katolikus Szentmise a megváltó krisztusi múlt, és a megígért krisztusi mennyei lakoma, jelenben való misztikus megélése!
20.00 Rózsafüzér: Milyen örömteli megállni, leülni és élő hittel köszönteni a Szentháromságos egy Istent! Végtelenül egyszerű, csak akarni kell és már ott is vagyunk a végtelen Szeretet színe előtt! Nem kell hegyeket megmásszunk, tengereken átkeljünk, egyszerűen ott ahol vagyunk, bizalommal meg kell szólítanunk Urunkat és Ő felénk fordítja arcát! Szeressük az Atyát, a Fiút és a Szentlelket most és mindörökké, Ámen.
21.00 Esti beszélgetés: Egy adósságot próbálunk pótolni... hisz e kérdésre adandó válasz az elmúlt napokban elmaradt, most Annától is elnézést kérve, pótoljuk! Kedves Csaba Testvér, azt mondja a híveknek, hogy Isten egy álmot ültetett minden ember szívébe, és azt kell követni, mert az a boldogsághoz vezető út. De mi van akkor, ha már egybe fonódott az életem egy másik emberrel és neki nem az áll első helyen, ami nekem. Ha kompromisszumot kötünk, nem biztos hogy boldogok leszünk. Szeretjük egymást. De sajnos az anyagi dolgok is közbe szólnak. Azt mondják, akkor felnőtt az ember, ha felelősséget vállal. A (meg) érzéseimre érdemes hallgatnom, vagy az eszemre? Köszönöm szépen, nagyon sokat szokott segíteni, amit mond. Anna
"...az Atya küldött engem."