"Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat. Én pedig kérni fogom az Atyát, és ő más Vigasztalót ad majd nektek: az Igazság Lelkét, aki örökre veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri. De ti ismeritek őt, mert veletek marad és bennetek lakik. Nem hagylak árván titeket: visszajövök hozzátok."
Jn 14,15
Jézus tudja, hogy azzal, hogy Ő a "mennybe megy", mi árvák leszünk! De vigasztal: "kérni fogom az Atyát, és ő más Vigasztalót ad majd nektek: az Igazság Lelkét, aki örökre veletek marad." El tudom képzelni, hogy a tanítványok mit érezhettek azokban a napokban, Megváltónk ezért is jósággal ígéri: "visszajövök hozzátok"!
Miért hagyja magukra Jézus az apostolokat, és bennünket is?
Teremtőnk ezt a földet nem "mama hotelnek" szánta, hanem olyan otthonnak, ahol istengyermeki méltósággal, önálló döntéseink, küzdelmeink által nagykorú keresztényekké válhatunk! Nem írja le Ő helyettünk a házi feladatot, nem oldja meg a problémákat, mert nem kiskorú, bólogató udvaroncokat, önálló döntésekre képtelen bábokat, mondhatni jövő - menő bio díszletet akar maga mellé a mennyek országába! Ő azt akarja, hogy szabad akaratunkat megélve felnőjünk oda, hogy vele egy asztalhoz ülve társai lehessünk a világ tovább teremtésében! Ebben áll az ember nagysága, semmihez nem hasonlító méltósága!
A Szentháromság végtelen szeretettel, jósággal mindenben velünk van és azt akarja, hogy felnőjünk oda, hogy az isteni Szeretetközösségbe otthonra találjunk! Kicsik vagyunk, esendőek, a marék porból született létünk korlátai között vergődünk, de mégis úgy látta jónak Isten, hogy meghívjon bennünket arra a mennyei lakomára, hol nincs első és utolsó vendég, ahol oly sok hely van, hogy mindannyian Jézussal egy asztalhoz ülhetünk!
A mennybemenetel ünnepére, a nagykorú kereszténység kezdetének napjára készülve,