"Jézus megéhezett. Messziről látott egy zöldellő fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valami gyümölcsöt. De amikor odaért, csak leveleket talált rajta, mert még nem érkezett el a fügeérés ideje. Ekkor így szólt: „Senki se egyék rólad gyümölcsöt soha többé!” Tanítványai is hallották ezt." 

Mk 11,11

Isten, és a teremtett világ iránti szeretetből fakadó önzetlen jócselekedetek gyümölcseit keresi Krisztus az életünkben! Nem babra megy az élet: "Én vagyok az igazi szőlőtő, s Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt pedig, amely terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen. ... Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, ha elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég. Ha bennem maradtok, és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjetek, és megkapjátok." Jn 15,1

Az üdvös Istenfélelem marékra szorítja a szívemet, imádkozom, de a Csíksomlyói Szűzanya szobrának másolatával a zarándoklatot is azért szerveztük, hogy a szőlőmetszés ideje elmúljon a fejünk felől.... Mit is jelent a szőlőmetszés? 1423. májusának a végén az oszmán törökök elfoglalják Bizánc városát, mindenkit megölnek. Az akkori világ legnagyobb keresztény templomában, a Hagia Szophia székesegyházban összegyűlt imádkozó papokat, nőket, gyerekeket is lemészárolták. Annyi halott volt a templomban, hogy három napon keresztül hordták ki a halottakat, hogy eltemessék.

Önzők, magunknak valók vagyunk, az individualizmus mocsarában vergődünk, se időnket, se anyagi lehetőségeinket nagylelkűen nem tudjuk, nem akarjuk megosztani másokkal, pedig mi van nekünk amit nem ingyen kaptunk? Egészségünk, életerőnk, a sok - sok talentumunk amelyeket nagyszüleink, szüleink által épített iskolákban szépen ki tudunk bontakoztatni, nem csak a miénk! Nagylelkűen Isten dicsőségére elődeink milyen hatalmas templomokat építettek, mi szépen zöldellünk, de az Isten imádásának gyümölcsei nem bomlanak az életünkben, templomaink üresek. Körberepüljük a nagyvilágot, szórakozunk, nyaralunk, de az irgalmas szeretet útjára nem lép a lábunk! 

Nézzünk magunkba és vegyük számba a vesszőkön bomló virágokat, vannak-e értékes gyümölcsök az életünkben?  Jézus világosan beszél: "Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!" Jn 15,16

Emeljük tekintetünket a Jeruzsálem falai előtt síró Jézus Krisztusra! Siratja az akkor élő embereket mert látja, hogy az önzés, a bűn a város vesztét okozza! Sír, de nem adja fel örök tervét, a szeretetben együtt élő nagy család álmát, ahogy Ő maga mondta: az Isten Országát, amelyben már nem az önzés, a torzsalkodás, hanem az Isten és az emberszeretet vezet majd bennünket. Döntés elé állít, ünnepélyesen, fényes nappal bevonul a városba, újból és újból kinyújtja felénk ölelő karjait az Isten.

Minden nap virágvasárnapja, ma is szeretettel be akar vonulni az életünkbe a szeretet Istene! Dönthetünk ezen a mai napon is az élet mellett, mert egy Atya számára nincs jó és rossz gyerek, mindannyian az övéi vagyunk. Ő a tékozló fiúkat hazavárja, hogy bűneiktől tisztára mosva magához ölelje őket. Ez a mai nap is virágvasárnapja, az ujjongó Istent dicsérő tömegben nekünk is ott a helyünk. Nem kell feltétlenül Európa népeinek az élete nagycsütörtök, nagypéntek tragédiájába torkolljon. Ma még dönthetünk a szeretet, a jóság, az élet mellett. Lépjünk rá határozottan az Isten és az emberszeretet útjára!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: A Szent Anna Réti Engesztelő kápolnában véget ért a Máriás zarándoklatunk. Istennek hála május minden egyes napjáért, mit mennyei édesanyánkal tölthettünk. 

2024. május 31.