Alexandriai - sivatagi - remete, akit a magyar pálos rend ősként,példaképe gyanánt tisztel;ereklyéje a középkorban Magyarországra került;Nagy Lajos az ország védőszentjei közé emelte;
+353.
Pál 240-ben született Théba városában.Szüleit korán (14 vagy 15 éves korában) elvesztette,és a kitört keresztényüldözések elől nővéréhez menekült.Ám pogány sógora,hogy az akkori szokás szerint ezért jutalmul a vagyonából részesedjen,be akarta őt vádolni.Pál elszökött,az erdőbe menekült,ahol vándorlása során egy magas szikla alatt kőbarlangot pillantott meg,melynek bejáratát kötömb takarta.A követ elhengerítve a barlangba ment,majd ott egy tisztásra ért,ahol pálmafák nőttek és friss forrás fakadt.Elhatározta, hogy itt tölti további életét Isten imádásával.Pálmalevélből készítette ruháját,eledele kezdetben a pálma gyümölcse volt,mikor ez elfogyott,Isten rendelésére minden nap egy holló hozott számára fél kenyeret.
Mikor Pál már 113 éves volt,a közelben élő másik remete,Szent Antal azon tűnődött, vajon ki lehet hozzá hasonlóan Istennek szentelt életű e vidéken.
Istentől felvilágosíttatván útra indult,s két nap után farkast pillantott meg,aki a barlanghoz vezette.
Az ismételt zörgetésre Pál beengedte Antalt,s bár addig sohasem találkoztak,most mégis nevükön szólították egymást.(Ráismerhetünk itt a Jézus neve napjának ünnepénél - ld. január 2. - mondottakra: e naptól fogva Istent,,nevén tudjuk nevezni",s ezáltal a teremtmények nevének ismerete is megadatik.)
Aznap este a holló egész kenyeret hozott,így jutott mindkét remetének:ezért közösen adtak hálát Istennek gondokodásáért.
Megörülvén a találkozásnak,az éjszakát közös imádkozással és emlélkedéssel töltötték.Reggel Pál közelgő halálát jelentette Antalnak,és kérte,hozná el neki a köpenyt,melyet Szent Atanáztól kapott.Antal engedelmeskedett,így Pál - hiába is fogadkozott Antal,hogy nem hagyja őt magára - mégis egyedül tért meg az Úrhoz. Visszafele útján Antal az angyalok seregét látta,amint próféták és apostolok társaságában kísérik a mennybe Pál lelkét,s mire a barlangba visszaért,a térdelő, karját imára emelő Pál már halott volt.(Szent Jeromos feljegyzése szerint ez 353-ban történt).Antal a barlangból kihozta a testet,ám nem tudta egymaga eltemetni.Akkor két oroszlán jött a segítségére,és addig kapartak,Pálnak végül megfelelő sírhelye lett (bennük talán az mig esztendő köre szembe jegyének,,oroszlánereje" idéződik meg). Pálmalevélből készült köntösét Antal magával vitte,s nagy ünnepen (húsvét, pünkösd alkalmával) magára öltötte.(Legendájáról a Peer-kódex tanúsít,nem véletlen a Pál és pálma összecsengése.) (Korábban Illés köpenye,miután az Úr elragadja őt (2Kir.2,11), Elizeusé lesz,és vele Illés csodatevő hatalmát is megörökli" (2Kir.2,13- 14), - hasonlóképpen Pál köpenye is öröklődik Antalra.Illést is (1Kir. 17,1-6),Pált is holló táplálja magányában.Az apostol Szent Pál köpenye,levetett ruhái - kendői,kötényei - is csodást gyógyulást hoznak. (ApCsel.19,11-12)
Remete Szent Pált és Remete Szent Antalt a holló kenyérrel táplálja a sivatagban (Anjou-legendárium)
Szent Antal ezután remetéket küldött a barlanghoz,így a sír helye sokáig ismert maradt.A clunyi és jotrumi monostor részére apróbb ereklyék kerültek Franciaországba,Manuel császár a testet 1169 körül Konstantinápolyba (a Boldogságos Szűz templomába) viteti.Innen 1245-ben Lanzio Jakab előkelő velencei polgár az ottani Szent Jakab-templomba viteti,Pál fejereklyéje pedig Prágába került. Azonban Nagy Lajos,mikor az általa 1352-ben Márianosztrán alapított pálos kolostorban járt,az akkor ott élő Lukács szerzetesnek fogadást tett,hogy ha csatáját Velence ellen megnyeri,akkor hadizsákmányul Pál erekyléit kéri majd.A szerzetes száraz hársfaágat dugott a földbe,mely hamarosan kizöldült.Pál ereklyéi pedig hazánkba kerültek: 1381. október 4-én Bálint pécsi és Pál zágrábi érsek kíséretében útnak indult az ereklye Velencéből hazánkba - korán reggel,nehogy a velenceiek felzúduljanak miatta!Budára megérkezte után a királyi kápolnába vitték,azonban innen november 14-én Dömötör bíbornok,esztergomi érsek a királyi család és a nemesek kíséretében a budaszentlőrinci pálos kolostorba került.1480-ban az éhínséggel fenyegető több esztendős szárazságot hazánkban a pálosok Szent Pál ereklyéit hordozó körmenete szüntette meg.Szent Pál fejereklyéjét pedig II. Lajos (aki egyben cseh király is volt) 1522-ben hazánkba hozatta,s az is Budaszentlőrincre,a test mellé került. (Innen később Mohács idejében Trencsénbe vitték, ami leégett,s talán vele égtek Remete Szent Pál ereklyéi is.)
Remete Szent Pál tisztelete kitüntetett volt hazánkban,lévén a magyar alapítású pálos rend védőszentjét tisztelte benne a nemzet.
