Szent Ferenc 800 évvel ezelőtt, halála előtti évben,  Krisztus sebhelyeit hordozva, az általa alapított rend vezetésétől eltávolítva írta meg ezt a csodálatos költeményt!! Egy testben, lélekben keresztrefeszített ember, mondhatni utolsó üzenete a jó Isten teremtményeihez, e világhoz melytől búcsúzik!

Ennek a fényében olvassuk el a Naphimnuszt csendben elmélkedve! 

Szeretettel, 

Csaba t. 

NAPHIMNUSZ

Mindenható, fölséges és jóságos Úr, 

Tiéd a dicséret, dicsőség és imádás

És minden áldás. 

Mindez egyedül Téged illet, Fölség. 

És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.

Áldott légy, Uram, és minden alkotásod. 

Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,

Aki a nappalt adja és ránk deríti a Te világosságodat. 

És szép ő és sugárzó nagy ragyogással ékes: 

A Te képed, Fölséges.

Áldott légy, Uram, Hold nénénkért, 

És minden csillagaiért az égnek. 

Őket az égen alkotta kezed 

Fényesnek, drága szépnek.

Áldott légy, Uram, Szél öcsénkért, 

Levegőért, felhőért, minden jó és rút időért.

Kik által élteted minden Te alkotásod.

Áldott légy, Uram, Víz húgunkért. 

Oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos.

Áldott légy, Uram, Tűz bátyánkért, 

Vele gyújtasz világot éjszakán. 

És szép ő és erős, hatalmas és vidám.

Áldott légy, Uram, Földanya-nénénkért, 

Ki minket hord és enni ad, 

És mindennémű gyümölcsöt terem, 

Füveket és színes virágokat.

Áldott légy, Uram, minden emberért, 

Ki szerelmedért másnak megbocsát, 

És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát. 

Boldogok, kik tűrnek békességgel, 

Mert Tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.

Áldott légy, Uram, a testi halálért, a mi testvérünkért, 

Akitől élő ember el nem futhat.

Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak! 

És boldogok, kik magukat megadták

Te szent akaratodnak. 

A másik halál nem fog fájni azoknak.

Dicsérjétek az Urat és áldjátok 

És mondjatok hálát neki. 

És nagy alázatosan szolgáljátok!

(Sík Sándor fordítása)