7. nap: Hűség a börtönben – A sziklaszilárd hit (1949–1955)

„Isten az Ő jóságában elvitt engem szeretetének iskolájába, a börtönbe, hogy ott megtanítson igazán szeretni minden embert, tartozzék bármely néphez vagy felekezethez.”

Márton Áron püspök személyes vallomása fogságának éveiről

Elmélkedés:

1949. június 21-étől 1955. március 26-áig raboskodott a kommunista hatalom legkeményebb börtöneiben (Bukarestben, Jilaván, Máramarosszigeten és Zsilvásáron). A fizikai kínzások, a lelki megaláztatások és a sötét magánzárka sem tudta megtörni a hitét, a tartását és a megalkuvás nélküli evangéliumi alázatát. Nem tört meg, mert a belső szabadságát nem vehették el. A börtönből hazatérve, amikor hosszú évek után először állt a gyulafehérvári székesegyház szószékére, így vallott síró hívei előtt: „Megmaradtam annak, aki voltam, mert Isten kegyelme megtartott. Nem hoztam magammal gyűlöletet senki iránt.”

Könyörögjünk:

Urunk Istenünk, add megértenünk, hogy az igazi szabadság belülről, a tiszta lelkiismeretből és a Veled való kapcsolatból fakad! Segíts nekünk – Te, aki még a kereszten is meg tudtad őrizni szívedben a tiszta szeretetet az egész emberiség iránt –, hogy bármilyen külső nyomás, kísértés vagy rossz társasági befolyás érjen is minket az új tanévben, a munkahelyünkön, vagy a társadalomban a hitünket, az elveinket és az embertársaink iránti segítőkészségünket soha ne adjuk fel! Őrizz meg bennünket a szeretet útján, Te aki élsz és uralkodsz örökkön örökké! 

Márton Áron püspök közbenjárását kérjük az Isten elé hozott személyes szándékainkért: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy...

Szeretettel,

Csaba t.