Márton Áron 1915-ben, az érettségi után néhány nappal megkapta a behívóját. Jelszó, az országot az olaszok megtámadták, meg kell védeni! Csíkszentdomokos és Doberdó között a távolság a mai GPS szerint 958 kilométer. Az itt lakó szlovén nép pontosan olyan állampolgára volt az Osztrák–Magyar Monarchiának, mint a csíkszentdomokosi székelyek. Számunkra furcsa, - de jó, ha tudjuk -,  nem kellett útlevél Márton Áronnak ahhoz, hogy eljöjjön a mai Olaszországban fekvő Doberdó nevű községbe, hisz e közel 1000 kilométert úgy tette meg, hogy határt nem kellett átlépnie!

A Monarchia katonái úgy érezték, hogy a hazát megtámadták, és nekik azt meg kell védeniük. Keményen harcoltak, sokan megsebesültek és elestek itt ezeken a dombokon, a doberdói fennsíkon.

Az egyik legnagyobb katonatemető itt, a Doberdó falujával összenőtt Visintini (szlovénül Vižintini) település határában volt. Az itt eltemetett magyar és osztrák katonák sorsa szorosan összefonódik az Isonzó-front megrendítő történetével és utóéletével. A háború idején Visintini a frontvonal mögötti első nagyobb egészségügyi és logisztikai csomópont volt. A közeli hegyi állásokból és a tábori kórházakból ide szállították a sebesülteket. Az itt elhunyt katonákat – köztük több ezer magyar és székely bakát – a falu szélén létesített nagy katonai temetőben hantolták el.

1918 elején, a caporettói áttörést követően a hátramaradt magyar katonák IV. Károly király kezdeményezésére nekiláttak egy Magyar Kápolna (Cappella Ungherese) felépítésének a visintini temető mellett, hogy méltó emléket állítsanak az ott nyugvó bajtársaiknak. A háború összeomlása és az osztrák–magyar csapatok visszavonulása miatt a kápolna építése félbeszakadt.

Az 1930-as években Benito Mussolini fasiszta kormánya nagyszabású átalakításokat végzett az egykori Isonzó-front területén. Az olasz állam az elszórt, kisebb fronttemetőket felszámoltatta, hogy a maradványokat hatalmas, központi gyűjtő- és emlékhelyekre szállítsák át. Ekkor a visintini katonatemetőt is felszámolták, s a maradványokat exhumálták. A Visintiniben és a környékbeli frontvonalban eltemetett magyar és osztrák katonák maradványainak túlnyomó többségét a Doberdó lábánál található foglianói Osztrák–Magyar Katonatemetőbe szállították át. Ott ma több mint 14 500 osztrák–magyar hősi halott nyugszik.

Miután a testeket elszállították, maga a visintini temető területe megszűnt, az elhagyatott és befejezetlen Magyar Kápolna pedig az évtizedek során leromlott, magántulajdonba került, s raktárként használták. A történet azonban nem ért itt véget: Görög István, egy székesfehérvári civil szervezet vezetője, a társaival megtalálta az épületet, s kitartó munkával a szükséges engedélyeket converts megszerezték. Majd 2009-ben a magyar állam, civil szervezetek és az olasz helyi hatóságok összefogásával – a gyerekeink nagy barátjának, Szunai Miklósnak hathatós anyagi segítségével – a visintini Magyar Kápolnát teljesen felújították és felszentelték.

Ma ebben a kápolnában, a Doberdón elesett magyar katonák egyik legfontosabb hivatalos emlékhelyén mutattunk be szentmisét a Márton Áron tiszteletére szervezett zarándokút résztvevőivel, melyre eljött a helyi polgármester úr is több helybéli lakossal.

Nyugodjanak békében az itt elesett katonák!

Őszinte tisztelettel és részvéttel,

Csaba testvér