„…ha a családomba bele születik egy gyermek, nem mondom neki, hogy várjuk meg, amíg tizennyolc éves lesz, hogy eldönthesse, milyen néphez akar tartozni, milyen kultúrában akar élni, milyen nyelven akar beszélni, magyar, német vagy román akar-e lenni, hanem megtanítom azokra az értékekre, amelyek fontosak nekem. Nemcsak anyagi javaimat akarom megosztani a családommal, hanem a szellemi, lelki vagyonomat, identitásomat és a hitemet is.” (Böjte Csaba: Út a Végtelenbe)
