Szent Ferenc ünnepe (okt. 4.) Az előtte való napon szoktunk megemlékezni tisztelettel az ő mennyei születéséről, a Tranzitusról! Erre az ünnepre maga Szent Ferenc kérte a testvéreit: „Megparancsolta a testvéreknek, hogy közelgő halálára és az utána felhajnalodó új életre való tekintettel ujjongó lélekkel és messze csengő hangon énekeljék el az Úr dicséretét....”  2 Cel 217 

A testvérek, a haldokló Ferenc mellett állva elénekelték a Naphimnuszt, azt az éneket, melyet valóban drága szentünk szerzett, s mely csodálatosan összefoglalja az ő korszakokat megújító lelkiségét. 

Szeretettel kívánok e szép ünnep alkalmából a Szent Ferenc Alapítvány nagy családjához tartozó gyermekeinek, munkatársainak, támogatóinak lelki újjászületést, közösségünk névadójának szellemében! Imádkozzunk, hogy számunkra is virradjon fel egy lelki Tranzitus! Gyertek lépjünk rá Krisztus urunk útjára, arra a keskeny, de aranyként ragyogó dicsőséges útra, mely a kötekedő, kicsinyes, önző, bűnös életből a nagyvonalú, mindennel és mindenkivel békében élő, a világot kisebb testvérként szolgáló Szent Ferencet is átvezette a mennyei dicsőségbe!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Szent Ferenc ünnepére készülve szeretettel küldöm e csodálatos feldolgozást drága szentünk hiteles költeményéről, a Naphimnuszról!

Naphimnusz (ol. Cantico di frate Sole, lat. Laudes Creaturarum): Assisi Szt Ferenc(1182-1226) 

Mindenható, fölséges és jóságos Úr, Tiéd a dicséret, dicsőség és imádás

És minden áldás. Mindez egyedül Téged illet, Fölség. És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja. 

Áldott légy, Uram, és minden alkotásod. Legfőképpen Urunk Bátyánk, a Nap,

Aki a nappalt adja és ránk deríti a Te világosságodat. És szép ő és sugárzó nagy ragyogással ékes: A Te képed, Fölséges.

Áldott légy, Uram, Hold nénénkért, És minden csillagaiért az égnek. Őket az égen alkotta kezed Fényesnek, drága szépnek.

Áldott légy, Uram, Szél öcsénkért, Levegőért, felhőért, minden jó és rút időért.

Kik által élteted minden Te alkotásod.

Áldott légy, Uram, Víz húgunkért. Oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos.

Áldott légy, Uram, Tűz bátyánkért, Vele gyújtasz világot éjszakán. És szép ő és erős, hatalmas és vidám.

Áldott légy, Uram, Föld-anya-nénénkért, Ki minket hord és enni ad, És mindennémű gyümölcsöt terem, Füveket és színes virágokat.

Áldott légy, Uram, minden emberért, Ki szerelmedért másnak megbocsát, És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát. Boldogok, kik tűrnek békességgel, Mert Tőled nyernek majd, Fölséges, koronát.

Áldott légy, Uram, a testi halálért, a mi testvérünkért, Akitől élő ember el nem futhat.

Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak! És boldogok, kik magukat megadták

Te szent akaratodnak. A másik halál nem fog fájni azoknak.

Dicsérjétek az Urat és áldjátok és mondjatok hálát neki. És nagy alázatosan szolgáljátok. 

(Sík Sándor ford.)