Napi evangélium

Jézus Krisztus hisz a kimondott szó teremtő erejében! Ezért is megy be egy vezető farizeus házába, ezért kezdeményez párbeszédet, mondja el oktató szándékkal a gondolatait! Mennyire bízom a saját gondolataimban, szavaimban? Véleményemmel be merek kopogtatni szeretteim, ismerőseim ajtaján? Tudom, merem megfogalmazni azt ami fáj, azt amit szeretnék megváltoztatni, amit másképp látok?Jézus mondta: "ha nem kértek, nem kaptok"! 

Szeretettel biztatlak, a csendben visszavonulva, próbáld meg gondolataidat összeterelni és megfogalmazni! Akard, merd, tudd kimondani érzelmeidet, gondolatodat, elvárásaidat szépen, nyugodtan, érthetően, és boldog leszel! Életem legnagyobb kudarcainak gyökerénél mindig a kommunikációs okok voltak....nem vettem a fáradságot, hogy elmondjam mit és hogy szeretnék, vagy nem tudtam érthetően elmondani a bennem kóválygó gondolatokat! Mindenekelőtt magad számára tanuld meg megfogalmazni mondanivalódat, majd érthetően mondd el, fogalmazd meg üzenetedet! 

A néma gyermeknek anyja sem érti a szavát! Beszélj, mondanivalódat, gondolataidat stílusosan, szép költői képekbe, ünnepélyes kifejezésekbe öltöztesd fel. Ahogy te magad is alkalomhoz megfelelően, választékosan öltözöl, ugyanúgy gondolataidat se engedd rendetlenül, pongyolába az emberek elé! Légy ura érzelmeidnek, szavaidnak, tanuld meg magadat akár szóban, írásban, egy szép rajzzal, zenével, művészi alkotással kifejezni, megértetni, és te magad fogsz elcsodálkozni, hogy milyen sok ember érti szavaidat!

Beszélj, hogy halljalak,

Csaba t. 

Kép: még az állatokkal is lehet "beszélni"!

Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék. Étkezés közben a házigazdához fordult: "Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, mert azok is meghívnak és viszonozzák neked.

Ha lakomát adsz, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat.

Boldog leszel, mert ők nem tudják neked viszonozni. Te azonban az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat."

Lk 14,12-14