Napi evangélium

Vajon én tudok csendben imádkozni azért, hogy a kollégáim munkáján a jó Isten áldása legyen? Tudok-e örvendeni a kedves munkatársaim sikereinek!? Vajon örömömben felujjongok mikor azt hallom, hogy egyik - másik kollégám itt vagy ott eredményeket ért el, vagy inkább az irigység, a harag tölti be szívemet?! 

Milyen jó lenne megtanulni Jézustól csendesen félrevonulva imádkozni a feladatukat végző testvéreimért, és mikor ők fáradtan visszatérnek, akkor nem csak figyelmesen meghallgatnánk a beszámolókat, hanem mi is tiszta szívvel, Jézus példájára örömmel, Istent dicsérve ujjonganánk! Mekkorát változna a világ, ha Jézusnak ez a szép vonása felragyogna az arcunkon!

Szeretettel, 

Csaba t. 

Kép: Két kolléganőnk, - Hajni és Éva - díjat vesz át Budapesten! 

Amikor a hetvenkét tanítvány nagy örömmel visszatért küldetéséből, Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így imádkozott: "Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek jelentetted ki. Igen, Atyám, így tetszett neked. Mindent átadott nekem Atyám. Senki más nem ismeri a Fiút, csak az Atya; és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni." Jézus ezután tanítványaihoz fordult, és külön nekik mondta: "Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok.

Mondom nektek, sok próféta és király szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta."

Lk 10,21-24