Nézem a rosszcsont gyerekeinket, olyan könnyű hibát kapni egyik - másikban, általában annak aki ítélkezik igaza is van, de a gond az, hogy a szülők, nevelők dolga nem a gödrök és a hegyek miatti pánikolás, hanem az Úr útjának az egyengetése! Az útépítőtől nem azt várják el, hogy sopánkodjon, idegesen kiboruljon egy - egy szakadék vagy sziklafal láttán, hanem azt, hogy elegáns híddal, alagúttal, bölcs megoldásokkal akár a legvadabb hegyet is járhatóvá tegye! A jó orvos nem csak megállapítja, hogy a kórházba hozott ember beteg, hanem megtesz mindent, hogy a baj okát felszínre hozza és utána azt a maga gyógyszereivel, kezelésével el is hárítsa! Az orvos célja, hogy a betege talpra álljon és jókedvvel, erőben, egészségben vissza térjen a családjához!
Minden ember boldog akar lenni, s nekem pedagógusnak nem az a feladatom, hogy a növendékemet elítéljem amiért ezt vagy azt a boldogságra vezető utat választotta a maga naivságában, egyszerűségében! Nekem tudnom kell, hogy én vagyok az idősebb, a tapasztaltabb, a feladatom az, hogy bölcs érveléssel olyan utat mutassak a rám bízott diáknak amelyik jobb, járható, számára is elérhető, és sokkal több sikerrel, boldogsággal kecsegtet, mind az, amelyiken elindult! Rosszat magának tudatosan senki nem akar, ne ítélkezzem hanem okosan, türelmesen érveljek, informáljak, és utána a diákom által is célul kitűzött úton való járásra biztassam, bátorítsam azt ki hozzám tanácsért jött!
Utat építeni a hegyeken keresztül nem könnyű, egy ember egészségét, életét visszaadni nem könnyű, senki nem mondta, hogy gyereket nevelni egyszerű vagy könnyű, de ha én magam is rendben vagyok, tudom a boldogságra vezető utat, akkor egészen biztos, hogy alázattal azt az ajtónkon kopogtató gyereknek is meg tudom mutatni!
Keresztelő Szent János határozottságával vezessétek, neveljétek gyermekeiteket!
Szeretettel,
Csaba t.
Kép: Gyerekeink a Bóli barlangban!
Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?” Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás.” Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?” „Nem vagyok” – felelte. „A próféta vagy?” Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?” János ezt felelte: „A pusztában kiáltó hangja vagyok: Egyengessétek az Úr útját”, amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?” János így válaszolt: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.
"Egyengessétek az Úr útját!” 