2019. október 9. – Szerda

b_300_300_16777215_00_images_stories_Alapitvany_Hirek_72295893_2553703934693229_7590685535480315904_n.jpgMiért imádkozom? Mert újból és újból megtapasztalom a határaimat! Gyermekeket tanítunk gondolkodni, alkotni, önmagukat és a világot felfedezni, kifejezni művészetekben, sportban, az élet megannyi területén! Nagyszerű tanárokat, mestereket hozok, változatos eszközökkel, módszerekkel oktatunk, tanítunk, a Kármel hegyén rakjuk a máglyát, de oly nehezen lobban fel a láng! 
A nagy kérdés: kiből lesz az igazi művész? Hogy lehet begyújtani azt a lángot mely éget, perzsel és újból és újból odalök, vonszol, taszít, hogy tanulj, alkoss, kézbe vedd a ceruzát, az ecsetet és megpróbáld a lehetetlent megfogalmazni, leírni, eljátszani, lefesteni a csodát, mindazt mi benned és körülötted van!? 
Mert nem az lesz a művész, a festő aki tud írni, alkotni, rajzolni, festeni, hanem aki nem tudja letenni az ecsetet, aki számára még a jó Isten is színeket keverő, a világot percenként átfestő művész! Az igazi mester az, aki a teremtményeit a legváltozatosabb formában megjelenítő, folyamatosan más árnyalatokkal kiszínező nagy Isten nyomába próbál szegődni, a nagyvilágot szakadatlanul újrateremtő Alkotóval párban repül!
Megtanítani valakit festeni, rajzolni, írni, énekelni csodálatos, de meg vagyok győződve, hogy csak a Teremtő tudja belelehelni az emberbe a lobogó lángot, a lelket, mely őt művésszé teszi! Ezért kérlek, hogy imádkozzunk gyermekeinkért, hogy a tudás máglyája melyet oktatva, tanítva a szívükbe, értelmükbe rakunk, akárcsak Illés oltára a Kármen hegyén, a mennyből jött tűztől lángba boruljon és lobogva égjen! 
Szeretettel, 
Csaba t.
Kép: dévai festő tanfolyam Mariannal, kinek munkáját hálás szívvel köszönöm.
Evangélium
Történt egyszer, hogy Jézus éppen befejezte imádságát. Ekkor egyik tanítványa arra kérte: „Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is tanította imádkozni tanítványait.” Jézus erre így szólt hozzájuk: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek. És ne vígy minket kísértésbe.” 
Lk 11,1-4