Napi evangélium

Memento mori!! Az ókor, a középkor szentjei gyakran visszavonultak a pusztába egy-egy barlangba, kezükbe véve egy-egy koponyát, és elgondolkoztak a léten és a mulandóságon. Lelki élet nagy mesterei javasolják, hogy feküdjünk hanyatt a kopár padlóra és egy marék földet hintsünk a mellünkre, homlokunkra, hogy érezzük a föld szagát, hunyjuk be a szemünket és úgy elmélkedjük át a mai evangélium üzenetét: "Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?" Próbáljunk elcsendesedni s arra gondolni, hogy véget ér itt minden, Teremtőnk előbb - utóbb lefújja a nagy meccset.

Emlékszem, hogy amikor első alkalommal még a teológián ezt az elmélkedést elvégeztem, akkor döbbentem rá, hogy életemben mennyi félbemaradt, megkezdett út van mely sehova nem vezet, kiöntött alapok, falak tető nélkül, elültetett virágmagok melyeket nem öntöztem meg, elkezdett beszélgetések, tervek, álmok melyek nem értek véget, melyre sem én sem más nem mondott "Áment". Mi értelme valamit elkezdeni, ha az ember nem fejezi be? Mi értelme van elindulni, ha nem érkezünk meg? Félbehagyott vázlatok melyből nem születik remekmű, egy vajúdó eszme mely csak szenvedést jelent, de élet nem fakad belőle.

Aztán ott vannak a bűnök, a vétkek, a mulasztások, melyeket egy őszinte bűnbánattal, bocsánatkéréssel, nyugodt mosollyal, öleléssel meg lehetett volna oldani, helyre lehetett volna tenni. A labda még pattog, a kapu üres, de a meccset lefújták. Előhívott film, kimerevedett világ, de a lehetőség örökre megfagyott. Feküdtem hanyatt a földön a sötét éjszakában, és éreztem, hogy mint egy örvény, beszippant a szorongás és a félelem!  Villóztak előttem az arcok, a rám váró feladatok, melyek kérdéseket, feladatokat szegeznek nekem, s melyre már nem volt nekem válaszom!

Peregtek a percek, az órák és  az új nap derengése eltöltött örömmel, beragyogta arcomat a virradó hajnal, a születő új lehetőség. Élek, dönthetek, cselekedhetek! Neki lendülők a feladataimnak, amíg tehetem,

Csaba t.

Evangélium

Abban az időben, amikor Jézus tanított, valaki megszólalt a sokaságból: „Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!” Ő így válaszolt neki: „Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek, és elosszam örökségteket?” Majd a tömeghez fordult: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete”. 

Példabeszédet is mondott nekik: „Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott, így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van elég vagyonod, eltart sok évig. Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet! Ám az Isten így szólt hozzá: Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél? Így jár az, aki kincset gyűjt magának, ahelyett hogy Istenben gazdagodnék!”  

Lk 12,13-21