(Szeretettel kérem a Paptestvéreket, hogy Újév napján minden szentmisén olvassák fel újévi körlevelemet.)

D. a J. Kr.! 

Krisztusban Kedves Testvéreim és Híveim! 

Szent Szilveszter pápa emléknapján este búcsúztunk az óévtől. Keresztény ember számára azonban már Advent I. vasárnapja a liturgikus újév kezdetét jelentette. Megkezdtük az utolsó, a negyedik előkészületi évet, amely elvezet főegyházmegyénk szentistváni alapításának ezredik évfordulójához, a 2009-es millenniumhoz. Az emlékévet hivatalosan Csíksomlyón – a Szűzanya lábánál – fogjuk megnyitni 2008. szeptember 13-án, a Szűzanya névnapján, és Gyulafehérváron zárjuk majd be – az ősi székesegyházban – 2009. szeptember 29-én, Szent Mihály főünnepén, a búcsún.

Az Egyházmegyei Pasztorális Terv szerint a negyedik előkészületi év témája: Életünk a szenvedő Jézus Krisztussal. A Gyulafehérvári Főegyházmegyei Pasztorációs Iroda (GYEPI) gondozásában megjelent füzetben elegendő segédanyagot lehet találni a téma megvilágításához, megéléshez. A kiadványt ismételten a Paptestvérek figyelmébe ajánlom. Ebben az újévi körlevélben nem akarom a programfüzetet ismételni, de kitérek az évi témára: a szenvedésre.

Az emberiség nagy kérdése nem Isten léte, mert az észigazság. Az I. Vatikáni Zsinat (DS 3026) hittétel rangra emelte Szent Pál kijelentését: a józan ember felismeri a teremtett világból a Teremetőt. Aki nem ismeri fel a Teremtőt, az vagy nem használja józan eszét, vagy pedig erkölcsi akadály tartja távol a felismeréstől. Az ilyennek Szent Pál apostol szerint nincs mentsége (Róm 1,19-21). Híveinknek nem is jelent problémát Isten léte. De minden hivő ember szembesül életében a létkérdéssel: Ha Isten a mi szerető Mennyei Atyánk, hogyan tűrhette el Szent Fia kínszenvedését és kereszthalálát, hogyan tűri el a földön tapasztalható nyomort, gonoszságot?

Az Ószövetségben Jób könyve foglalkozik az ártatlanul szenvedő kérdésével. Isten próbára teszi a türelmes Jóbot, aki mindenét elveszíti, súlyos beteg, de bűnről nem vádolja lelkiismerete. Végül perbe száll Istennel. Felszólítja, hogy igazolja magát eljárása miatt. Az isteni válasz így figyelmezteti Jóbot: Ha át tudná venni a Gondviselés munkáját, a világ fenntartását, akkor egyenlő félként vonhatná felelősségre Istent eljárása miatt. Jób belátja, hogy – mint teremtmény – csak meghódolhat az ember számára felfoghatatlan Isten előtt.

Az Úr Jézus ugyanígy tesz tanító körútján. Megmagyarázza, hogy a szerencsétlenségek, a katasztrófák (a vakon született – Jn 9, a zarándokok, akiket Pilátus legyilkoltatott, és akikre rádőlt Siloám tornya – Lk 13,4) nem isteni büntetés, de figyelmeztető jel, hogy idejében megtérjünk: „Azt hiszitek, hogy bűnösebbek voltak, mint Jeruzsálem lakói közül bárki? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.” (Lk 13,4-5)

A Szentatyák is foglalkoztak a kérdéssel. Megállapítják, hogy végeredményben hittitokról van szó. Az apologetika (hitvédelem) arra hivatkozik, hogy Isten gyermekei vagyunk. Gyermeki bizalommal kell elfogadnunk Isten döntéseit, még akkor is, amikor nem értjük. A gyermek sírva kéri a gyufát és a kést, hogy játszadozzék, de nem kapja meg. Csak felnőttként érti meg jó szülei bölcs viselkedését.

Szent Ágoston szerint Isten megtehette volna, hogy az Ősszülők bűnbeesése után mindent megbocsát, hiszen először fordult elő a bűn, a lázadás. Miért kellett akkor mégis lejátszatni a több ezer éves üdvtörténetet, az Istenember megtestesülését és szenvedését, kereszthalálával és feltámadásával, megváltásunkkal? Erre csak a hit szavával válaszolhatunk: Ha Isten így látta jónak, el kell fogadnunk, hogy nem a mi emberi elgondolásunk lett volna a jó megoldás, hanem Istené. Ezért olyan megható a hívő emberek magatartása. A berdicsevi Lévi Jichák haszíd rabbi (+1809) esténként így imádkozott: „Világ Ura, ó, nem, nem azt akarom tudni, hogy miért szenvedek, csak hogy vajon a Te rendelésed-e, hogy szenvedjek.” (Martin Buber: Haszíd történetek, Bp. 2006, 320.)

Szent Ferenc atyánk az első stigmatizált, aki részesedett az Úr Jézus szenvedésében, szent sebhelyeit örömmel hordozta. De gondoljunk főegyházmegyénk papjaira és híveire, élen Isten Szolgája Márton Áron püspökkel, akik börtönt, kényszerlakhelyet, üldöztetést viseltek el Jézus Krisztusért, mert a hívő emberek, a vértanúk nem tekintették szenvedésüket és halálukat tragédiának, hanem Isten kitüntető kegyelemének.

Az 1989. decemberi változások óta úgy tűnik, a demokrácia szabadságában vallhatjuk meg hitünket. Gyakorlatilag azonban ebben a globalizálódó világban azt tapasztaljuk, hogy a vallásos tanúságtevő élet a társadalom peremére szorul. Karácsony és Újév fényében vállaljuk továbbra is a hitvalló, a tanúságtevő keresztény életet, úgy, ahogy azt a keresztségi fogadásban tettük, s ahogy öntudatosan megismételtük bérmáláskor és megismételjük felnőttként minden Húsvét éjszaka – hitünket jelképező, égő gyertyával a kezünkben.

Áldott, boldog újesztendőt kívánok Tisztelendő Testvéreimnek, kedves Híveimnek és minden jóakaratú embernek! 

      Gyulafehérvár, 2008. január 1-jén, Szűz Mária Istenanyaságának főünnepén 

                                                            +György s. k.

                                                                   érsek  

Szám: 1937–2007.

Kántorok lelkigyakorlatos továbbképzője 
 

A 2008-as esztendőben is megszervezzük a kántorok lelkigyakorlatos továbbképzőjét. Erre február 11-14. között kerül sor, mivel ekkor szabad Papnevelő Intézetünk.

A részvételi szándékot legkésőbb 2008. február 5-ig jelentsék írásban vagy telefonon a Hittudományi Főiskola Főtisztelendő Rektorátusának. Elérhetőségei megtalálhatóak a 2006-ban kiadott főegyházmegyei sematizmusban. A jelentkezés alkalmával fogják közölni a részvétel feltételeit is.

A résztvevőknek február 11-én, 13.00 órára kell megérkezniük a továbbképzőre, amely február 14-én, 13.00 órától kezdődő közös ebéddel fejeződik be.

Szeretettel kérjük Tisztelendő Testvéreinket, hogy erre az időre nélkülözzék kántor munkatársaikat, és egyben biztosítsák számukra a részvételi lehetőséget.  
 

Szám: 1939–2007.

Statisztikai adatok beküldése 

Az eddigi gyakorlathoz híven, a 2007-es év statisztikai adatait január 15-ig kell beküldeni a Főesperesi Hivatalokba.

A beérkezett adatokat a főesperesi központok összesítik és 2008. január 31-ig küldik meg az Érseki Hivatalba, ahonnan a Szentszék Statisztikai Hivatalához kell továbbítanunk. Ezen elvárásnak csak úgy tudunk eleget tenni, ha minden egyházközségből határidőre beküldik a kért adatokat. Az összesítést követően körlevélben szoktuk meghirdetni az előző év főegyházmegyénkre vonatkozó statisztikai adatait.  
 

Szám: 1940–2007.

Vegyes-vallású házasságokhoz újabb engedély 

A korábbi évek gyakorlatához híven a plébánosi feladattal megbízott lelkipásztoroknak engedélyezzük, hogy a kánoni előírások megtartásával, a vegyes-vallású házasságoknál asszisztáljanak a 2008-as esztendőben is.

Engedélyünk hivatkozási száma 1940–2007., amellyel ezt a fakultást a 2008-as esztendőre is meghosszabbítottuk a korábbi feltételek mellett.  
 

Szám: 1941–2007.

Kimutatás a vegyes-vallású házasságokról 

85–2007. számmal engedélyeztük lelkipásztorainknak, hogy a megfelelő okmányok elkészítése után a vegyes-vallású házasságkötéseknél asszisztáljanak. Ezt a fakultást azzal a feltétellel adtuk meg, hogy az így megkötött házasságokról – a korábban megadott minta alapján – összesített kimutatást küldjenek a főegyházmegyei központba.

Ezúton emlékeztetjük Tisztelendő Testvéreinket ezen kötelezettségükre, és kérjük, hogy plébániájuk 2007-ben kötött vegyes-vallású házasságairól az összesített kimutatást szíveskedjenek megküldeni.  
 

Szám: 1520–2007.

Bérmálási korhatár kiigazítása 

Ez évi VII. számú körlevelünkben bérmálást és főpásztori vizitációt hirdettünk a 2008-as esztendőben, a Kézdi-Orbai, valamint az Aranyos-Tordai Kerületekben. Ezzel egyidőben közöltük, hogy a zsinati előírás értelmében 2008-tól a bérmálkozók alsó korhatára 17 év. A lelkipásztorkodó papság javaslatára, valamint a körülmények józan mérlegelése után, arra a következtetésre jutottunk, hogy továbbra is a 15 éves korhatárt kérjük a bérmálkozók esetében. Ezzel a korábbi rendelkezésünket visszamódosítjuk. Ismételten kérjük Tisztelendő Testvéreinket, hogy megfelelően felkészített és hitüket gyakorló ifjakat engedjenek a keresztény nagykorúság szentségéhez.  
 

Szám: 1942–2007.

Plébánosi vizsgát tettek 

Ebben az évben is megszerveztük a plébánosi vizsgáztatást. 2007. november 8-án, Hittudományi Főiskolánkon eredményesen letették a plébánosi vizsgát:

Csiszér Imre és Darvas Emil  –  Szászrégenből, valamint

Hatos Mihály     –  Sinfalváról.

Az eredményes vizsga után használhatják a plébánosi címet, ha annak megfelelő kinevezést kapnak.

A plébánosi vizsgára való előkészület és annak letétele jó alkalom arra, hogy a korábban tanult anyagot felfrissítsék, és jobban elmélyítsék.  
 

Szám: 1938–2007.

Megkereszteletlen gyermek temetése 

A lelkipásztorkodó papság felhívta figyelmünket, hogy főegyházmegyénk kiadásában megjelent Temetési Szertartáskönyvből hiányzik a megkereszteletlen gyermek temetésének szertartása. Az anyaországban kiadott szertartáskönyvekben ez áll: „ha a gyermek, akit szülei meg akartak kereszteltetni, meghalt a keresztség előtt, a helyi Ordináriushoz kell fordulni. (1183. kan. 2 par.) Ő megengedheti, a lelkipásztori körülményeket figyelembe véve, hogy a gyermektemetés szertartását a közölt szövegváltozatokkal végezzék”.

Főegyházmegyénkben engedélyezem a szolgálatot végző lelkipásztoroknak, hogy a fenti szempontok mérlegelése után elvégezzék a kereszteletlenül elhunyt gyermek temetési szertartását. Az ide vonatkozó szövegváltozatot mellékelten közöljük, hogy a Temetési Szertartáskönyvbe tudják beilleszteni.  

Szám: 1953–2007.

Családpasztorációs tevékenységre támogatás 

Híveink igénye és a szentszéki irányelvek alapján is egyre fontosabbá válik a családi kapcsolatokat erősítő pasztoráció. Főegyházmegyénkben a helyi zsinatot követően, 2002. óta szervezett formában is igyekszünk odafigyelni.

„A család egészsége, erkölcsi tisztasága, szilárd kerete, a csorbítatlan szülői hatalom és tekintély, a férj és feleség, a szülő és gyermek rendezett viszonya együtt biztosítják azokat a feltételeket, melyek szükségesek ahhoz, hogy egészséges testű, megbízható erkölcsű és alkotó készségű emberek szülessenek, és életképes erejű népek képződjenek” (Márton Áron).

A főegyházmegyei családpasztoráció az elmúlt öt esztendőben még csak első lépéseit tette meg. A családreferens lelkész munkáját 14 elkötelezett régiófelelős házaspár, önkéntes munkája segíti. Az egyes kerületekben elindult jegyeskurzusok, a jegyesoktatásban résztvevő házaspárok képzése, családos tábor és konferencia mellett, a jövőben férjek/édesapák, majd feleségek/édesanyák lelkinapjait is tervezzük főegyházmegyei szinten.

A Papi Szenátus 2005. őszi ülésén lehetővé tette, hogy minden esztendőben Szent Család Vasárnapján, minden plébánia egy szentmise perselyadományát felajánlja a Pasztorális Bizottság Családpasztorációs programjainak támogatására. 2006-ban 24 plébánia részéről, összesen 3.100 RON érkezett a családpasztorációs tevékenységek támogatására. Ez tette lehetővé, hogy az augusztusi táborba olyan családokat is meg tudtunk hívni, akik 5-6 gyermeket nevelnek, évek óta nem vettek részt főegyházmegyei, vagy egyáltalán lelkigyakorlatos rendezvényen. Most – ezeknek a gyermekeknek és szüleiknek a nevében is – szeretnénk köszönetet mondani az adakozóknak.

Hasonló perselyezést idén is tartunk főegyházmegyénkben, december 30-án, Szent Család Vasárnapján. A begyült adományokat a Főesperesi Hivatalokba kérjük eljuttatni. Itt összesítik és továbbítják – a rendeltetés megjelölésével – az érseki hivatal Gazdasági Osztályára.

Megértő és segítő közreműködésüket ezúton is köszönjük. A jó Isten áldása legyen önzetlen adományuk méltó jutalmazója. 
 

Szám: 1878–2007.

Családreferensi kinevezés főegyházmegyénkben 

A Gyulafehérvári Főegyházmegye Pasztorális Bizottságának – Családpasztorációs tevékenységéért felelős megbízottja, Főtisztelendő Szénégető István előterjesztésére, a Főegyházmegyei Zsinat (Zs.K.) – Keresztény Család dokumentum javaslatának 10. pontja értelmében főegyházmegyénk családreferensi tisztségébe kineveztük Kertész Tibort és Kertész Máriát, hogy az ezzel járó feladatokat végezhessék.

Isten áldása kísérje felelősségteljes szolgálatukat és családjainkért végzett minden fáradozásukat! 
 

1943–2007.

Egyházi alkalmazások átszervezése 
 

A plébániák jelenlegi alkalmazottakkal kapcsolatos ügyintézése sok adminisztratív munkát, szakmai hozzáértést és határidőre történő fizetési kötelezettséget jelentett. Ezen a téren elég sok hiányosság mutatkozott, amelynek következményeit az alkalmazott személy kell, hogy viselje. Ennek kiküszöbölése érdekében 2008. január 1-jétől áttérünk egy új alkalmazási rendszerre. Ennek értelmében a főesperességek alkalmazzák mind a papokat, mind a civil kisegítő személyzetet egyaránt.

Minden egyházi alkalmazott a saját plébániáján keresztül megköti a munkaszerződést a kerületi főesperesi hivatallal. A főesperesi hivatal pedig jóváhagyás végett felterjeszti a Főegyházmegyei Hatósághoz. Ezt követően a főesperességen minden egyházi alkalmazottnak lesz egy személyi dossziéja. A személyi dossziék tartalmának másolatát az Érseki Hivatal Személyzeti Osztályára is be kell majd küldeni.

Az alkalmazások megkönnyítésére Főegyházmegyei Hivatalunk egységes munkaköri leírást fog kidolgozni. Egyéb részletet az ügyintézésre vonatkozóan a főesperesi hivatalok fognak ismertetni. 
 

Szám: 1944–2007.

Szociális tevékenységre pályázási lehetőség 

A Romániai Püspöki Konferencia (CER) tíz évre terjedő megállapodást írt alá Románia Kormányával, amelyet a Miniszterelnök és a Püspöki Konferencia elnöke hitelesített. Ebben megállapodtak, hogy szociális kérdések intézésében egyházunk partnere a Román államnak.

A megállapodás értelmében egyházunk a helyi és központi állami intézményekkel közösen pályázhat szociális tevékenységre, az erre kiirt alapokból, és kivitelezhet ilyen programokat. A megállapodás főegyházmegyei szinten működő, szociális célt szolgáló, nonprofit szervezetekre is érvényes.  

Gyulafehérvár, 2007. december 13. 

 

            +György s. k.

                                                                                                    érsek