Gyorsmérleg
II. János Pál pápa 15 évvel ezelőtt, 1993-ban alapította meg a Veszprémi Püspökség Balatontól délre fekvő részéből a Kaposvári Egyházmegyét.Balás Béla, az új püspökség első főpásztora a következőképp összegezte a másfél évtized tapasztalatait:
Tizenöt év alatt többen lettünk-e, előbbre jutottunk-e? Ezt kérdik az újságírók, erre kíváncsiak a kívülállók. Válaszunk: egyszerre vagyunk többen is, kevesebben is, fejlődtünk is, romlottunk is. Isten Országa ugyanis „nem jön el szembetűnő módon" (Lk 17,21). Nálunk a változás nem hasonlít a termelési mutatókhoz vagy a tőzsdeindexhez. Nem egyenes vonalú és nem is jósolható, hiszen az ember szabad akarata és Isten kegyelme is hordoz meglepetéseket. A Jelenések könyve szerint a keresztény jövő kétpólusú, ahol szemben áll az Asszony és a Sárkány (Jel 12,13), a Szent és a Vadállat (Jel 13,71), az ujjongó Sereg és a nagy Parázna (Jel 19,2). Ez a végső feszültség a szemünk előtt rajzolódik ki. A jók egyre nagyszerűbbekké, a rosszak egyre ijesztőbbekké válnak. A jó pap ezért nem emészti magát önváddal, aki meg sikeres, az egyúttal köteles is az alázatra, mert nem tett mást, mint ami a kötelessége (vö. Lk 17,10).
A napokban megrendítő élményem volt. Belenéztem a 2007-es lelkipásztori jelentésekbe. Néhány adat az egy év alatt történt keresztelések és temetések számaival:
híres községünk: 3 23
nagyváros: 44 132 (ugyanitt 10 éve: 84-248)
a szomszédban: 31 99
a másikban: 15 60
hét faluban összesen: 7 31 (ugyanitt 10 éve: 8-18)
a szomszéd faluban: 7 34
szellemi központban: 14 77
ahol az iskola is megszűnt: 14 74
az egyik új városunkban: 12 68
megyei csúcs: 2 39
határszél: 11 58
magányos falu: 1 18
vasfegyelem: 37 111
búcsújáróhely: 4 17
balatonparti gyöngyszem: 7 28
a szomszédja: 8 46
belső-somogyi város az egész környékével: 11 56
A 388 misézőhelyünkön mindössze három helységben tapasztalható a keresztelkedésnek enyhe emelkedése.
Eltűnődtem. Ha népünk e csendes holocaustja az egyik „pólus", akkor milyennek kellene lennie a megújulásnak mint válasznak? Isten nyilván arra hív minket, papjait, hogy aki még egyáltalán megszületik Somogyban vagy Zalában, az részesüljön a legkiválóbb keresztény nevelésben, lássa a legtündöklőbb példákat, részt vehessen a legszebb liturgián, jusson személyes lelki vezetéshez! Mindehhez – úgy tűnik – jut időnk felkészülni, majd mindent gondosan végezni, hiszen alig tíz év alatt a hagyományos munkánk a negyedére csökkent. Persze, ha az eddig nem tanított tárgyat, az „evangelizációt" is feladatunknak tekintjük, akkor elfeledhetjük a békepapi idők pasztorációs gyakorlatát. Kiderül, a plébánia munkahely és nem pedig kitüntetés vagy örök bérletű kripta Isten kertjében. Nemcsak testi-lelki alkalmasság kell hozzá, hanem érző szív és könnyek, amelyekről Szent Pál beszélt az efezusiaknak (ApCse120, 19-20).
Kérem Urunkat, Jézust, az elképesztő mennyiségi zuhanás ellenére irgalmazzon nekünk, adja kegyelmét, hogy a minőség meredeken emelkedjék!
