Az USA katolikus püspöki konferenciája igazságügyi és emberi fejlődés bizottságának elnöke szeptember 26-i levelében sürgette a Bush adminisztrációt és a kongresszust, hogy vegye figyelembe a jelenlegi pénzügyi válság erkölcsi aspektusait is.
A gazdasági problémák igazságos és hatékony megoldása érdekében hangsúlyozta a felelősséget, az elszámolási kötelezettséget, a piac előnyeinek és korlátainak figyelembe vételét, a szolidaritást, a szubszidiaritást és a közjót, továbbá a megoldások emberekre gyakorolt hatását és a helyzet etikai dimenzióját.
A püspökök imáikról biztosítják a politikai vezetőket. Annak a meggyőződésüknek adnak hangot, hogy a hit és az erkölcsi alapelvek segíthetnek megtalálni az igazságos és hatékony válaszokat a nehéz és összetett helyzetben. A válságnak nemcsak gazdasági és technikai vetülete van, hanem óriási hatással van az emberekre. Az etikai dimenziót kell tehát a vita és a döntéshozatal középpontjába állítani az előrelépés érdekében. A gazdasági lépéseknek, struktúráknak és javító intézkedéseknek alapvető célja legyen az emberi élet és méltóság védelmezése. A túlzott gazdasági profit hajszolása – a veszélyes spekulációkat is beleértve, amely növeli a legsérülékenyebbek fájdalmát és veszteségeit – szörnyű példája egy olyan gazdasági etikának, amely a hasznot helyezi minden más érték elébe. Ez mellőzi a gazdasági döntések az emberek életére gyakorolt hatását, ahogy a döntéseink erkölcsi dimenzióját és morális felelősségünket is – mutatnak rá az amerikai püspökök.
Azok a személyek, akik közvetlenül hozzájárultak a válsághoz vagy profitáltak belőle, nem menekülhetnek meg az elszámolási kötelezettség elől azért a kárért, amelyet okoztak. A kormánynak keresnie kell a nagyobb felelősséget, elszámolási kötelezettséget és áttekinthetőséget a gazdasági és a közéletben.
II. János Pál rámutatott, hogy a szabadpiac a leghatékonyabb eszköz az erőforrások felhasználására és az emberek szükségleteire. Van azonban számos emberi igény, amely nem talál helyet a piacon. Az igazságosság és az igazság szigorú feladata, hogy az alapvető emberi igények kielégítése biztosítva legyen. Mind a köz-, mind a magán intézmények azonban kudarcot vallottak ezen a területen.
A püspökök ezután a szolidaritásra hívják fel a figyelmet, amely a közjó, nem pedig a részérdekek és a gazdasági előnyök keresésére kötelez. A válság kapcsán az egyházi vezetők felszólítják a Bush adminisztrációt, hogy helyezze előtérbe a szegények és a legsérülékenyebbek érdekeit.
A szubszidiaritás felelősséget helyez a magán- és az intézményi szereplőire egyaránt, hogy vállalják fel kötelezettségeiket. Amennyiben ez nem történik meg, akkor a kormánynak közbelépnie és megtennie azt, amit a magánintézmények elmulasztottak.
A katolikus hagyomány „olyan munkából, vállalkozásból és részvételből álló társadalom megteremtését kívánja, amely nem piacellenes, de megköveteli, hogy a társadalmi erők és az állam megfelelő ellenőrzés alatt tartsák a piacot biztosítva, hogy az egész társadalom alapvető igényei kielégítésre kerülnek” (Centesimus Annus). II. János Pálnak ezeket a szavait irányadónak kell tekinteni mindazoknak, akik felelősséggel rendelkeznek a nemzet, a világ és mindenki közjava iránt – zárják az Egyesült Államok püspökei a Bush adminisztrációhoz intézett levelüket.
