„Krisztus áll Isten üdvözítő tervének középpontjában, amelyet az emberek olykor kevélyen elutasítanak” – mondta Szent Pálról szóló katekézisében a pápa.
A szerda délelőtti általános kihallgatáson XVI. Benedek a Népek Apostolának krisztológiai tanításáról elmélkedett. Szent Pál hirdeti, hogy Krisztus a keresztre feszített és megdicsőült Úr, aki jelen van az egyházban. Az Apostol minden elmélkedésének középpontjában a feltámadt Jézus Krisztus áll, akit Isten fölmagasztalt és „minden mást fölülmúló nevet adott neki”.
Az Apostol minden eseményt és dolgot Krisztushoz mér, Krisztus jelenti minden evangelizáló erőfeszítésének végcélját. Az élő és konkrét Krisztusról van szó, aki – írja Pál – „annyira szeretett engem és önmagát adta értem”. Ez a személy, aki szeret engem, akivel beszélhetek, mert meghallgat és válaszol, valóban annak a kezdete és alapja, hogy megértsük a világot és megtaláljuk utunkat – mondta katekézisében a Szentatya.
Szent Pál lelkipásztori és teológiai törekvései a születő keresztény közösségek építésére irányultak, ezért prédikációinak középpontjában Jézus Krisztus, a ma is élő és övéi között jelenlévő Úr állt. A páli krisztológiában Jézus halála és feltámadása, az Úr földi életének csúcspontja valamint a keresztény hit és az egyház egész valósága további fejlődésének gyökere,
Pál számára a feltámadás nem önmagában álló, a haláltól különváló esemény: a Feltámadt Krisztus ugyanaz, akit előzőleg keresztre feszítettek. Feltámadása után is testén viseli sebeit, kínszenvedése jelen van benne és Pascallal együtt mondhatjuk, hogy a világ végéig velünk szenved.
Pál elbűvölten szemléli a keresztre feszített és feltámadt Krisztus rejtett misztériumát. A Krisztus által földi életében megtapasztalt szenvedésből kiindulva jut el Krisztus örök létéhez, amelyben az Atyával egy. Ez a két dimenzió, vagyis Krisztus megtestesülés előtti örökös élete az Atyával és az Úr földre szállása a megtestesülésben, már jelen van az Ószövetségben, a Bölcsesség Könyvében.
Ezek az ószövetségi írások szólnak a Bölcsesség örökös életéről, továbbá lealacsonyodásáról, arról, hogy a Bölcsesség sátrat vert az emberek között – mondta a pápa, majd idézett Pál Filippiekhez írt leveléből miszerint Krisztus „isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amihez föltétlen ragaszkodjék, inkább szolgai alakot öltve kifosztotta önmagát és hasonló lett az emberekhez”
Pál krisztológiája arra hív bennünket, hogy fogadjuk el a keresztre feszített és feltámadt Úr, az Atya örökkévaló Fia által felkínált üdvösséget, mivel ő maga Isten bölcsessége és ereje.
