– Több világi problémát érintett a prédikációjában. Miként született meg ez a beszéd, és miért ezt a mondanivalót választotta?
– Valaki egyszer azt kérdezte tőlem, hogy ki írja a beszédeimet. Hát, válaszoltam, én. És a Szentlélek is segít. Régóta készültem rá. Ebben a helyzetben, amikor itt vannak a világ minden tájáról a magyarok, és azt szeretnénk, hogy egy nemzet legyünk, akkor fel kell vetnünk azokat a problémákat, amelyek szorítanak bennünket, fájdalmasak, gondot okoznak, jövőnket bizonytalanná teszik. Terápia csak úgy lehetséges, hogy a diagnózist is elmondjuk. Én elmondtam a diagnózist, s úgy adtam terápiát, hogy azt Jézustól vettem, s nem hegyeztem ki egyetlen pártra sem, miközben volt, akit személyesen és áttételesen érintettem, mert annyira fájdalmas és felháborító volt, hogy egy felelősnek mondott politikus olyasmit mondott: "Levette népünkről kezét a magyarok Nagyasszonya."
– Miben látja Csíksomlyónak mint kegyhelynek és jelenségnek a fontosságát?
– Abban, hogy eljönnek az emberek a világ minden tájékáról, s valahogy meg akarják élni a nemzeti együvé tartozás tudatát a közös hitben, amely összefonódik a magyarsággal. Ebben vannak itt ilyenkor az emberek, és itt keresnek lelki felüdülést, problémáikra megoldást, a továbbélésükhöz erőt.
– Mit visz majd haza magával az idei búcsúból?
– Olyan élményt, amit majd fel kell dolgoznom. Nem lehet ezt csak úgy letudni, hogy pontot teszek utána, inkább kettőspontot, mert életemben ilyen nagy közösség előtt nem prédikáltam, s ennyit nem készültem prédikációra, mint most. Legalább tízszer átírtam, és még a leírt szövegtől is eltértem a pillanatok hatása alatt. Nekem az volt a fontos, hogy valami olyasmit mondjak, ami keresztény és nemzeti, illetve sorsunk szempontjából előremutató és nagy érték.
