Húsz éve, 1990. április 29-én szentelték püspökké főpásztorunkat Csíksomlyón. Ebből a húsz évből négy évig Bálint Lajos érsek segédpüspökeként működött, tizenhat éve pedig főegyházmegyénk főpásztora.

 

 

Jakubinyi érsek úr sorsforduló korszak részese és alkotója lett. Ha végigtekintünk elődei névsorán, főegyházmegyénk történetének tiszteletreméltó nagy személyiségei követték egymást. Az ő nyomukba lépett, neki az a küldetés jutott, hogy a rendszerváltozás következtében adódó sajátságos nehézségek között kormányozza főegyházmegyénket, harcoljon az elkobzott egyházi javak visszaszerzéséért, megújítsa a főegyházmegye lelkiségét az egyének és az intézmények életében egyaránt. Ezt célozta a főegyházmegyei zsinat meghirdetése és megtartása 2000-ben, valamint a főegyházmegye alapításának ezredik évfordulója alkalmából tartott millenniumi év számos rendezvénye.

A rá háruló feladat nem volt éppen könnyű. Ezért vált sokszor kereszthordozóvá, amikor nemcsak betegségek, emberi gyengeségek nehezedtek rá, mint minden emberre, hanem amikor próbálták befeketíteni, intézkedéseit félremagyarázni, a lehető legrosszabb értelmezésbe ágyazni.

Most, amikor püspökké szentelésének huszadik évfordulóján köszöntjük, arra kérlek mindannyiotokat, imádkozzunk érette, hogy a Mindenható adjon neki bőséges kegyelmet, testi-lelki erőt a további felelősségteljes szolgálathoz.

Érsek atya az ünneplés minden formájától elzárkózik, de annál buzgóbban kérjük a legfőbb pásztort: „tartsd meg, Isten, őt nekünk” még sok számos évben, „hogy mindenben teljesítse szent akaratod!” (Jó atyánkért. L. Baka J., Énekeskönyv, 387.)

A feltámadt Üdvözítő áldja és segítse, hogy jó pásztorként vezethessen bennünket az üdvösség felé vezető úton.

Gyulafehérvár, 2010. április 25-én, papi hivatások vasárnapján

Tamás József

segédpüspök,  általános helynök