Prohászka Ottokár (1858–1927)

Édesapja, Prohászka Domokos Morvaországból származott; édesanyja, Filberger Anna Mária nyitrai születésű. A fiatal házasok Pozsonyba költöztek, de az édesanya gyermekét otthonában, Nyitrán szülte meg. A Filberger család felmenői Svájcból települtek Nyitrára, Ottokár anyai nagyapja fiatal korában pékmester volt. Az 1800-as években Nyitrán a Filbergerek német anyanyelvű magyaroknak vallották magukat.

 

 

Prohászkáék 1866-ban az akkor még színtiszta "magyar anyanyelvű" Losoncra költöztek. Az ott töltött három év alatt Ottokár megtanult magyarul beszélni, érezni és gondolkodni.

A nyitrai piarista, majd a kalocsai jezsuita gimnáziumban tanult, 1873 őszén felvették az esztergomi kisszemináriumba; teológiai tanulmányait Rómában végezte. Hazatérte után számos papi tisztséget töltött be, teológiai tanár, 1905-től haláláig székesfehérvári főpásztor. A Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd rendes tagja, 1926-ban a Kisfaludi Társaság tagjai közé lépett. A Katolikus Néppárt egyik alapítója, a magyar keresztény-szocialista mozgalom vezéregyénisége, a Magyar Sion társszerkesztője, az Esztergom politikai lap munkatársa, 1920–1922 között parlamenti képviselő.

Azt tartotta, a pap felszentelése pillanatában közéleti szereplő is lesz. Elutasította azt a liberális nézetet, miszerint "a pap ne politizáljon!"

Prohászka Ottokár pálya- és harcostársa Giesswein Sándor (1856–1923) prelátus.

Majláth Gusztáv és Prohászka Ottokár püspökök Kanter Károly hitoktatóval 1908-ban létrehozták a Regnum Marianum Egyesületet. A regnumos atyák a Chicagónak nevezett városrész fiataljaival, szegényeivel, a plébániai pasztoráció által el nem ért rétegekkel foglalkoztak, de vezettek cserkészcsapatokat és Mária-kongregációkat is.

A nagy reformpápa, XIII. Leo új egyházpolitikát hirdetett meg: az egyház politikai illeszkedését a polgári világhoz. 1891. május 15-én bocsátotta ki a "Rerum novarum…" ("Új dolgoknak…") kezdetű enciklikáját (pásztorlevelét).

Ennek szellemiségét a távolabb látó Prohászka Ottokár és Giesswein Sándor karolta fel leghamarabb. Így lett Prohászka Ottokár a XX. század magyar katolicizmusának talán legnagyobb alakja.

Sok vitát kiváltó munkájával szintézist alkotott a tradicionális kereszténység és kora kultúrája között. Központi szerepe volt a hazai katolicizmus megújhodásában, a keresztény-szocializmus, a patronázsmunka elindításában, a politikai katolicizmus szervezésében.

Miközben kegyetlen harcot folytatott a Nyugat, elsősorban Ady Endre ellen, 1911-ben nagy vihart kavart, hogy a székesfehérvári püspöki székbe emelt főpap három modernista művét, köztük Az intellektualizmus túlhajtásait a vatikáni Index Kongregáció tilalommal sújtja.

Az első világháború legkorábbi és legkitartóbb ellenzői közé tartozott: "A pokol kiszabadult s az emberek ördögök lesznek", írta 1915. április 15-én.

Tőle származik a hungarizmus kifejezés, amelyen ő a magyar érdekekért való munkálkodást értette. Ezt a kifejezést később olyan mozgalom tűzte zászlajára, amelynek gyászos következményei lettek. Ez ellen Prohászka már nem tiltakozhatott.

A Prohászkát övező indulatok egyik forrása éppen ez a hungarizmus kifejezés és az a tény, hogy mind beszédeiben, mind írásaiban sokat foglalkozott a zsidó kérdéssel.

Nézeteit a következő idézet is szemlélteti: "A zsidó morál valóságos átka a keresztény műveltségnek, amely átkon az a keresztény kultúra okvetlenül tönkremegy, ha nem dobja ki magából a mérget".

Vannak, akik Prohászkát a fenti és hasonló kijelentései miatt a magyar holokauszt egyik szellemi előkészítőjének tekintik.

Mások tiltakoznak az ellen, hogy a magyar főpapot akár a hungarizmus, akár az antiszemitizmus zászlóvivői közé sorolják.

Prohászka Ottokár életművét, utóéletét értékelő szakírók úgy tekintik őt, mint aki Pázmány Péter után a legnagyobb hatást gyakorolta a magyar lelkiségre. Ezt megkönnyítette ékes, egyéni stílusa.

Magam a nagyságát, érdemeit elismerem. Harcos katolikusságát nagyra értékelem, de boldoggá avatásáért nem imádkoznék.

Összeállította: Réhon József

*Prohászka Ottokár sírfelirata

Felhasznált irodalom: A magyarok krónikája, Officina Novum, 1995.,

Wikipédia szabad lexikonból: életrajzi adatok, Dr. Osztie Zoltán, Az "alvó" keresztény értelmiségről, Kovács Gábor, Prohászka Ottokár kora Magyarországon.