Az 52 oldalas dokumentum két részből áll. Az
első részben a Szentatya a Szentszék és Kína között fennálló aktuális
helyzettel és annak teológiai vonatkozásaival, a második részben pedig
a pasztoráció gyakorlati kérdéseivel foglalkozik.
Egy másik, rövidebb dokumentumot is közreadtak ma a Vatikánban, amely a levélben foglaltak rövid tartalmát vázolja, és háttérinformációkat, magyarázatokat tartalmaz.
A levélben a pápa mélységes rokonszenvét nyilvánítja ki a kínai katolikus közösségnek, és elismeréssel szól arról, hogy hűségesek maradtak a katolikus tanításhoz és a hagyományokhoz. Kifejezi azt a kívánságát, hogy a Szentszék és a kínai kormány között továbbra is legyen párbeszéd. Ez szükséges ahhoz, hogy a püspöki kinevezések, valamint a vallás szabad gyakorlása terén fennálló nézeteltéréseket és nehézségeket meg tudják oldani. Ehhez mindkét fél jóakaratára szükség van – hangsúlyozza a Szentatya hozzátéve, hogy a Szentszék mindig nyitott lesz a tárgyalásokra.
A pápa az iratban nyomatékosítja, hogy a katolikus egyház nem kívánja megváltoztatni az állami struktúrákat, hanem arra törekszik, hogy szabadon szólhasson Jézus Krisztusról, a világ Megváltójáról.
Emlékeztet arra, hogy az evangélium hirdetéséhez elengedhetetlenül szükség van az egységre a helyi egyházakon belül, valamint a helyi egyházaknak a pápával való látható, kinyilvánított egységére.
Az egyház helyzete a kontinentális Kínában különösen a kulturális forradalom idején (1966–1976) vált kritikussá, amikor a hatalom a felszámolására törekedett: bezárta az egyházi intézményeket, bebörtönözte a püspököket, papokat. A 70-es évek végén kezdett enyhülni a helyzet, amikor a kommunista hatóságok lehetővé tették az egyházi élet folytatását, de csakis szigorúan ellenőrzött keretek között.
