A Pápa üzenetben köszöntötte a nagyszebeni ökumenikus nagygyűlés résztvevőit.

XVI. Benedek pápa Erdő Péter bíboroshoz, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) elnökéhez, valamint Jean-Arnold de Clermont tiszteleteshez, az Európai Egyházak Konferenciájának (KEK) elnökéhez intézte üzenetét, amelyet a szeptember 4-9-e között zajló III. ökumenikus nagygyűlés alkalmából írt.

 

A Szentatya ebben reményének ad hangot, hogy ez a fontos találkozó haladást idéz majd elő ökumenikus téren a keresztények teljes és látható egysége felé. Ez ugyanis XVI. Benedek egyik lelkipásztori prioritása pápasága kezdetétől fogva. A katolikus egyház már a II. Vatikáni Zsinattal visszafordíthatatlan módon elkötelezte magát az ökumenikus törekvés útján, és ennek látható megnyilvánulásai voltak az 1989-es bázeli és az 1997-es grazi ökumenikus találkozók is.

A Szentatya két meghatározó elemet jelöl meg a keresztény egységtörekvés ügyében: az igazság párbeszédét és a testvériség jegyében történő találkozást. Mindkettő az ökumenizmusban találja meg lelki alapját - állapítja meg üzenetében a Pápa, majd hozzáteszi: az ökumenizmus kiváltságos útja az egységért való imádság. Ez lehetővé teszi Európa keresztényei számára, hogy új szemmel tekintsenek Krisztusra és egyházára, valamint képessé tesz arra, hogy bátran szembenézzünk az európai történelem fájdalmas emlékeivel, valamint a mai társadalmi problémákkal, amelyek a relativizmus uralta korunkban mutatkoznak. Mi, keresztények legyünk tudatában azon feladatunknak, hogy elvigyük Európának és a világnak Krisztus világosságát. Kérjük Istentől az egységet és a békét az európaiak számára - fohászkodik üzenetében a Pápa, majd annak a meggyőződésének ad hangot, hogy a nagyszebeni találkozó értékes módon hozzájárul majd Európa sajátos hivatásának kibontakoztatásához.

Üzenete végén XVI. Benedek pápa azt kívánja, hogy a most zajló ökumenikus nagygyűlés adjon lehetőséget olyan találkozási pontok megteremtésére, amelyek az egységet szolgálják, mindenki jogos különbözőségének tiszteletben tartásával. A kölcsönös bizalom légkörében és annak tudatában, hogy keresztény gyökereink sokkal mélyebbek a minket elválasztó különbségeknél, lehetséges lesz megtörni azt a hamis képzetet, hogy önmagunkon kívül nincs szükségünk senkire, valamint leküzdhetjük az idegenséget, lelkiekben megtapasztalva hitünk közös alapját.

radiovaticana.org