Az édesapa megrendítő búcsúlevele az olaszországi buszbalesetben elhunyt lányához
"Nagyon hiányzol kicsim"
Kedves Barátaim! Köszönöm mind a privátban mind a közösségi oldalon küldött részvétnyilvánításaitokat. Nincs erőnk mindenkinek válaszolni, csak egy levelet vagyok képes megírni. Nem szoktam írni, posztolni, like-olni. Nagyon fáj, és azt mondták beszéljek róla, így leírok emlékképeket. Flóra minden bizonnyal nem szenvedett, már a becsapódáskor életét vesztette. Szombat reggel 7.00-kor keltem, és bekapcsoltam a tv-t. 8.50-kor már útban voltunk Flóra Bátyjával Olaszország felé.
Nem tudom, hogyan értünk oda, én vezettem, de semmire nem emlékszem az útról, nincsenek képek. 15.42 – kor Verona Süd lehajtójánál már várt egy rendőrautó. Rendőrőrs, krízis központ. 16.50-kor elkísértek egy külön helységbe. Leültettek egy székbe. Rajtam kívül mindenki állt. Körbevettek. Csend. Tudtam mi következik. A rendőrparancsnok halkan beszélni kezdett. Tolmács fordított. Flórát nem találták meg, fennmaradt örökre a buszon, elment egy másik világba.
Miután nem tudják azonosítani, kérték működjek közre DNS vizsgálatban. Ezután már elmosódnak az időpontok. Labor. DNS levétel. Kinyitottam a számat. Próbáltam könnyeimet elvezetni, hogy ne folyjék bele a számba. Később az egyenruhások kivittek a helyszínre. Lezárták a felüljárót és az autópálya egy sávját. A rendőrök terítőn gyertyákat gyújtottak, virágokat helyeztek el. Díszőrség mellet búcsúztunk gyerekeinktől. Utolsó képével búcsúzom. Ha van valakid az életben, akit szeretsz, öleld át, és ne feledd el ezt a pillanatot. Nem tudod, hogy holnap mit mér rád a sors.
Támogatásotok, együttérzésetek valóban jól esik. Köszönet a Konzulátusnak, a tolmácsoknak, orvosoknak, a rendőröknek, az itthoni fogadtatásnak, az ismeretleneknek. Ennyi szeretet, segítséget, sosem kaptam. Azt hiszem, ezt Flóra küldi nekem rajtatok keresztül. Nagyon hiányzol kicsim. Apa, Anya, Dávid, Dani, Andi, Benedek sosem felejt el. Remélem békére leltél."
