Az amazonasi népcsoportokkal való találkozója után a Szentatya január 19-én, pénteken, magyar idő szerint este hat órakor, fölkereste a kis hercegről elnevezett otthont, amelyben harmincöt árva, elhagyott vagy erőszakot szenvedett gyermek él.
A pápa bátorító szavakkal szólt az árvaház lakóihoz: „Ti vagytok a legdrágább kincs, amelyről mindannyiunknak gondoskodnunk kell. Nem mehettem volna úgy el Puerto Maldonadóból, hogy ne köszöntselek titeket” – fogalmazott a gyermekotthon kosárlabdapályáján elhangzott beszédében a Szentatya, akit a gyerekek énekkel és a domonkos misszionáriusok evangelizálásáról szóló táncelőadással fogadtak.
A kis hervegről elnevezett, Hogar Principito nevű árvaházat az Apronia társulat működteti, amelyet Xavier Arbex de Morsier atya alapított 1996-ban, mivel nagyon sok a magára hagyott és kihasznált kiskorú a Peru dél-keleti részén fekvő kisvárosban, Puerto Maldonadóban. Az otthon lakói árvaházakból, veszélyeztetett családokból, illegális bányatelepekről érkeztek; vannak, akiket magukra hagytak, mások fizikai, szexuális vagy pszichés erőszak áldozatai. A társulat támogatja a fiatalok tanulását, és igyekszik családias környezetet teremteni számukra. A gyermekotthont magánadományokból és három saját kisvállalkozásukból működtetik: kávézó-fagylaltozójukban, szállodájukban és papírboltjukban mintegy hetven alkalmazottat foglalkoztatnak.
„Bocsássatok meg nekünk, felnőtteknek, ha nem adjuk meg nektek a figyelmet, amelyet megérdemeltek. Tudom, hogy van köztetek, aki éjjelente szomorkodik. Tudom, hogy hiányzik az apukátok vagy az anyukátok, aki nincs veletek, és tudom, hogy sok fájdalmas sebetek van” – fordult a gyerekekhez a pápa. Elismerően szólt arról, hogy itt otthonra leltek, és segítenek nekik fölfedezni Istent, aki kinyújtja értük a kezét. Dicsérte a fiatalok tanúságtételét, akik a Kis Hercegről elnevezett otthonból kikerülve jövőt tudtak teremteni maguknak. „Ti vagytok a jelei a minden emberben szunnyadó hatalmas lehetőségnek”. Követendő példa, remény, hogy sikerülhet – hangsúlyozta Ferenc pápa. Hozzátette: nagyon fontos, hogy visszajárjanak az otthonba, játszani, együtt lenni a gyerekekkel. Ahogy a kis herceg mondta: az éjben világító apró csillagok legyenek számukra.
Az őslakos kultúrákból származó fiataloktól a Szentatya azt kérte, hogy ne csüggedjenek a rosszul értelmezett fejlődés örvénye láttán. Ne mondjanak le nagyszüleik örökségéről és saját álmaikról. Használják ki a lehetőséget a tanulásra, teremtsenek összhangot gyökereik és az újdonságok között. „Ne törődjetek bele abba, hogy a társadalom vonatának utolsó kocsija legyetek, amelyet rácsatlakoztatva húz maga után. Húzómotorként van szükségünk rátok. Adjátok vissza a világnak, amit tanultok, mert a világnak szüksége van rátok úgy, ahogyan vagytok, eredetiben, nem utánzatként! Szükségünk van rátok, hiteles fiatalokként, akik büszkék származásukra és az emberiségnek egy hiteles élet alternatíváját nyújtják” – mondta a pápa. Így folytatta: a világnak nem egy másik népnek álcázott állampolgárok kellenek, hanem önazonos emberek. Az őslakos népek fiataljai segíthetik társadalmainkat az útirány kiigazításában; megtaníthatják nekünk a gondoskodáson alapuló életstílust, ahelyett, hogy a kapzsiságunknak ellenszegülő dolgok megsemmisítése vezetné életünket.
Ferenc pápa köszönetet mondott Xavier atya munkájáért, aki sokat szenvedett, ugyanígy annak a sok-sok szerzetesnek, világi misszionáriusnak, jótevőnek példájáért is, akik támogatják a befogadó házat, és megerősítik ezeknek a fiataloknak az identitását.
Az amazonasi népcsoportokkal való találkozója után a Szentatya január 19-én, pénteken, magyar idő szerint este hat órakor, fölkereste a kis hercegről elnevezett otthont, amelyben harmincöt árva, elhagyott vagy erőszakot szenvedett gyermek él.