KÁNYÁDI SÁNDOR :

Valaki jár a fák hegyén

 

 

 

valaki jár a fák hegyén 

ki gyújtja s oltja csillagod 

csak az nem fél kit a remény 

már végképp magára hagyott

 

én félek még reménykedem 

ez a megtartó irgalom 

a gondviselő félelem 

kísért eddigi utamon

 

valaki jár a fák hegyén 

vajon amikor zuhanok 

meggyújt-e akkor még az én 

tüzemnél egy új csillagot

 

vagy engem is egyetlenegy 

sötétlő maggá összenyom 

s nem villantja föl lelkemet 

egy megszülető csillagon

 

valaki jár a fák hegyén 

mondják úr minden porszemen 

mondják hogy maga a remény 

mondják maga a félelem