Mintegy százfős zarándokcsoport indult el gyalogosan május 13-án Parajdról a Mária-út utolsó száz kilométerén Csíksomlyó felé. A csoport az udvarhelyszéki útvonalon halad a pünkösdi búcsú helyszínére. Az ötödik napon a Hármaskeresztnél Böjte Csaba ferences szerzetes is csatlakozott a gyaloglókhoz. A külhoni és helybéli zarándokokból álló csoport tagjaival csütörtökön a szentegyházi indulás előtt beszélgettünk. A lelki élmények mellett azon települések egyházi és kulturális nevezetességeit is megtekintették, amelyeket útba ejtettek: a különböző felekezetek templomait, kápolnáit, illetve Farkaslakán a Tamási Áron-emlékhelyeket. Szentegyházán Koncsag László plébános mondott úti áldást, szerencsés menetelést, jó célba érést kívánva.

Molnár Sándortól, a Mária-út erdélyi szakaszának felelősétől megtudtuk, hogy a napi csatlakozók mellett úton van a marosvásárhelyi és gyulafehérvári zarándokcsoport is. A gyergyói vonalon három magyarországi csoport halad, továbbá érkezőben a kolozsváriak és Kézdivásárhely irányából a háromszékiek. 

A Száz kilométer a Mária-úton elnevezésű kezdeményezéssel pünkösd előtt népszerűsíteni akarták a több irányból Csíksomlyó felé tartó gyalogos lehetőséget, és azt is, hogy egyedül sem kell félni. Egyének és páros gyaloglók is úton vannak.

Noha most a pünkösdi búcsúra érkeznek a zarándokok, a Mária-út egész szezonban járható. Kiépítették, illetve megjavították az infrastruktúrát. Nagyon sok önkéntes kapcsolódott be a munkába, továbbá az egyházak, valamint a megyei és helyi önkormányzatok, civil szervezetek is, hogy hosszú távon emelni tudják a Mária-út minőségét. Idén információs táblák és pallók is készültek.

 A Mária-út Egyesület célja, hogy a helyi közösség érezze magáénak az útszakaszt, tartsa karban az infrastruktúrát, növelhesse a kilométerek számát. Működik a háromnyelvű honlap is. Az a tény pedig, hogy több százan vannak most is a Mária-úton, jelzi: sikerült a másik kiemelt céljuk is, hogy tapasztalatot nyújtsanak az embereknek. HIRDETÉS Március 4-én indult el az ausztriai Mariazellből, és 1400 kilométer tesz meg Csíksomlyóig a vértessomlói Batin Péter, valamint a császári, látássérült Puskás Antal. 

Hetvenhat napra tervezték a zarándoklatot, ebből tizenöt pihenő volt. 

Ausztriában még méteres hóval küszködtek, a mezőségen viszont már a nyári meleggel. „Már nagyon hallom a Szűzanya hívogató szavát!” – ujjongott Péter. Élmény volt számukra az út és a találkozások, de az erdélyiek vendégszeretetére nem lehet szavakat találni. 

Márton-Svella Erzsébet, a szentegyházi információs iroda vezetője vallja, a vendégek fogadása mindig öröm. Hálásan beszélt a sok önkéntesről – az idegenvezetőtől a filiseken át a hegyimentőkig –, akik nagyban hozzájárultak, hogy a fogadástól a búcsúzásig minden gördülékeny lehessen. Közülük Szőcs Tibor a Hármaskeresztig kísérte a csoportot, és segített a csomagszállításban. Nem akadt menteni valójuk csapattársainak sem, de a pásztorkutyák adtak munkát nekik.

A hetvenhét éves Jónás Sándor Nagykállóból indult, egyedül haladt, és csütörtök reggel csatlakozott a csapathoz. A szállásokat egyházakon keresztül többnyire ingyen kapta. „Le a kalappal az erdélyi és a székely emberek előtt” – mondta köszönetképpen azért is, hogy a sátrát egyszer kellett elővennie. Most először járt gyalogosan, holott eddig tíz alkalommal vett részt a csíksomlyói búcsún. 

Pócsik Tímea a felvidéki Zoboraljáról, Nyitracsehből csatlakozott Parajdon a zarándokcsoporthoz. Többször járt Csíksomlyón, nagyon szereti. Gyalog járta végig az El Camino nemzetközi zarándokutat, és lelkiismereti kötelességének érezte „a mi utunkat”, a magyar zarándokutat is. 

Böjte Csaba atya a Tolvajos-tetőn, a Hármaskeresztnél üdvözölte a zarándokokat. Kérdésünkre indulás előtt elmondta: az élet is zarándoklat, amely az anyaméhtől Isten asztaláig tart. Ezen a hatalmas úton kell felnőnünk. Néha megállnunk, elcsendesednünk, megkérdezni magunktól, jó úton járunk-e. Ilyen a búcsú, a zarándoklat, hogy elvégezzük a szükséges pályamódososításokat, rendezzük önmagunkkal, embertársainkkal és Istennel való viszonyunkat.

www.szekelyhon.ro

• Fotó: Beliczay László