Pünkösd ünnepére készülünk! Május 19-én Balasagyarmaton egy valóságos pünkösdi csodában volt részünk. A fegyház 12 fogvatartottja színre vitték és előadták Szent Adorján életét! Ők az egy órás darabban, szerepeltek, énekeltek, zenéltek és mi sírva tapsoltunk nekik!! Elítélt rabok írták a szöveget a dalokat! Megálmodták, majd szépen lassan megtanulták, díszletet terveztek, varrtak, dolgoztak és olyan parádéson előadták, hogy magában a parancsnokban is megfogalmazódott a gondolat, hogy ezt a darabot el kellene vinni Szent Adorján ünnepén Budapestre egy kőszínházba, meg az iskolákba, a diákoknak!!

Vannak még csodák, 

Csaba t.

Megindító képek és tanúságtétel – Fogvatartottak adták elő Szent Adorján legendáját

Családok ülnek kis körökben a balassagyarmati volt vármegyeháza dísztermében; lelkesen beszélgetnek, mosolyognak, nevetnek, már-már idillinek tetsző a pillanat. Csakhogy ez egy rendkívüli találkozás a városi börtön fogvatartottjai és családtagjaik között.

Nemrég ért véget az elítéltekből álló színjátszó kör Szent Adorjánról szóló musical jellegű előadása.

A produkció május 19-én azért „hagyta maga mögött” a fegyház rácsait, hogy a fogvatartottakkal szembeni előítéleteket csökkentse, de sokkal kézzelfoghatóbb célt is szolgált: a börtönben lévők gyermekeinek nyári táboroztatására gyűjtöttek adományokat. A zenei tábort Böjte Csaba testvérrel együttműködve tervezi a balassagyarmati fegyintézet: a rabok gyermekei és az erdélyi ferences gyermekotthonok lakói számára augusztus 5-től Balassagyarmat-Nyírjesen szerveznek közös nyaralást.

A Magyarországon fogva tartott húszezer emberre átlagosan két gyermek jut, vagyis negyvenezer olyan kiskorú van hazánkban, akinek nem a bűne, hogy apja vagy anyja egyszer egy nagyon súlyos, rossz döntést hozott, mégis megsínyli a következményeit. A balassagyarmati börtön a maga eszközeivel igyekszik a lehető legtöbbet segíteni, hogy az elítéltek teljesen ne essenek ki a családjukból, hiszen a visszaesések egyik fő oka, ha nincs, aki visszavárja az elítélteket, amikor kilépnek a börtön kapuján – hangsúlyozza az előadás után Budai István börtönparancsnok. A visszaesést megakadályozó másik két erő: ha van hol laknia a szabadulónak, illetve ha van munkája – mondja. A családdal való kapcsolattartást például gyermekbarát beszélővel segítik.

„A szenteknek is volt múltja, a bűnösöknek is kell legyen jövője.” Ha tegnapelőtt hallom a balassagyarmati fegyház és börtön jelmondatát, valószínűleg csak egy jól csengő, kissé álszent szólamnak találom. De most az előadás után nagyon is igaznak és szívből jövőnek tetszik. Maga Szent Adorján élete is jól példázza ezt, aki – akárcsak pár évszázaddal korábban Szent Pál – római tisztviselőként üldözte a keresztényeket, de azok csodálatos kitartása és felesége, Natália hite hatására megtért, és a vértanúságot is vállalta. A 304 körül, Maximianus császár idejében szörnyű kínhalált halt katona a büntetés-végrehajtás védőszentje, és mivel idén a magyar büntetés-végrehajtás emlékévet is hirdetett a tiszteletére, kézenfekvő volt, hogy a rabok az ő legendáját dolgozzák fel különleges formában.

Vasas Miklós számára, aki az egyik keresztényt alakítja a darabban, azért is volt különleges ez az öt hónapos próbafolyamat, mert egyik társuk, „Kígyó” írta a darabot, és az előadás végén elhangzó, slágerszerű dalt is ők szerezték. Miklós máskor is szerepelt már börtöndarabban, Fórumszínház néven ugyanis bűnmegelőző program fut a fegyintézetben. Középiskolás diákoknak adják elő saját történetüket, bemutatva, hogy ha nem elég óvatos, tudatos az ember, milyen könnyen a rácsok mögött találhatja magát.

Miklós öt éve tölti büntetését, előreláthatólag négy hónap múlva szabadul. Börtönévei kezdetétől fogva fontos volt számára, hogy képezze magát, és más módon is hasznosan töltse el az idejét. Már az előző börtönlelkész idejében bekapcsolódott a vallásos foglalkozásokba, nagy hatással volt rá a börtöncursillo is Székely János szombathelyi megyéspüspök vezetésével, és a mátraverebély-szentkúti fogvatartotti zarándoklaton is részt vesz évről évre. Börtönbe kerülése előtt is imádkozott esténként, de hite nem volt mély. Miklós szerint az ördög és az angyal ugyanúgy küzd mindannyiunk – a börtönben és a nem börtönben élők – lelkéért, mint a színdarabban Adorjánéért, és mindannyian el is botlunk, még ha nem is olyan mértékben, ahogy a fogvatartottak. Vasas Miklós bízik benne, hogy amint a darab során leomlottak a falak, és két világ találkozhatott, ugyanúgy le tudja majd dönteni az előítélet falait a börtönből való szabadulása után is.

Miklós legtöbb társához hasonlóan a Szent Dávid kórus tagja, amely Deák Ferenc római katolikus börtönlelkész vezetésével működik a fegyintézetben. Ő nem bejáró lelkész, hétfőtől péntekig napközben szobája ajtaja szabadon nyitva áll azok előtt, akik ezt igénylik. A négyszáz fogvatartottnak mintegy tizenöt-húsz százaléka vesz részt vallásos programokon, a börtönlelkészség pedig igyekszik mindenféle felekezethez tartozó lelkipásztort elérhetővé tenni számukra. Deák Ferenc hangsúlyozza: nem szabad senkit sem leírni, azt sem, aki már ötödszörre kerül vissza a börtönbe, soha nem lehet tudni ugyanis, hogy Isten mikor érinti meg valakinek a lelkét.

„Nyisd meg a szíved, nyisd meg hát, engedd be Istent és szent Fiát!” – éneklik a darab közepén a rabok, akiket Szűts István, a Kormorán együttes tagja is kísér. Az ördög – a sokoldalú Kígyó alakítja – az utolsó pillanatig próbálkozik Adorján és a többiek eltántorításával, de a keresztények Maximianus császár és katonái szidalmai közepette életüket adják hitükért. Az angyal szimbolikusan leszúrja az ördögöt, és Adorján, majd nem sokkal később a többi szent is (ahogy a legenda a keresztényeket nevezi) meghal, de a mennyországba jut. Adorján felesége – akit Várnagy Andrea zongoraművész formál meg – hű marad férje emlékéhez, és elszökik, amikor egy tribunus nőül akarja venni. Bár a gonosz lélek majdnem elveszejti az őt menekítőkkel együtt, férje megjelenik neki, és biztos vizekre vezérli. Végül Konstantinápolyban, Adorján holtteste mellett hal meg. Az önmagát istennek tartó császár és szolgái azonban nem sokáig örülhetnek diadaluknak, Isten angyala elveszi életüket.

A darab mégsem a keresztények túlvilági győzelmével és az őket üldözők bukásával ér véget, hanem azzal, hogy mindenki fehér lepelbe burkolózik, ami eredetileg csak az angyalnak és Natáliának járt. Mindenki, még az ördög is. Ha ez teológiailag nem is állja meg a helyét, valóban nagyon szép és mély szimbóluma annak, hogy Isten mindenkinek megbocsát, aki kéri a bocsánatát. A színjátszókör tagjai láthatóan meghatódtak, amit a börtön és a börtönön kívüli világ közti falak leomlásáról szóló dal tovább fokoz.

Az előadás hatása alatt van az utolsó megszólalóként a színpadra lépő Böjte Csaba is: az ő édesapját is börtönbe zárták hét évre, igaz, hogy politikai okokból, de – mint mondja – egy gyermek számára az okok kevéssé számítanak.

A szerzetes szájából most minden korábbinál hitelesebben hangzanak a jól ismert mondatok, hogy sokszor mennyire nehéz elhinnünk, hogy jóravalók vagyunk, és hogy Isten soha nem teremt selejtet. Csaba testvér felhívja a figyelmet, hogy a gyermekeink sokszor burokban nőnek fel, és nem szembesülnek azzal, hogy egy-egy apró hiba is milyen hatással lehet az életükre. Tanítsuk meg gyermekeinket, hogy óvatosabbak legyenek! – buzdít az erdélyi ferences, hozzátéve, hogy a fiatalok számára ezen a téren a leghitelesebb a fogvatartottak üzenete lehet. Böjte Csaba nagy hálával köszöni meg a raboknak, hogy a hitét megerősítették, hogy Isten országa nem mögöttünk, hanem előttünk van.

Fotó: Lambert Attila

Agonás Szonja/Magyar Kurír