Abban az időben Jézus kijött a kafarnaumi zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik.
Amikor lement a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda.
(Másnap) Jézus kora hajnalban felkelt, kiment (a házból), elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utána mentek. Amikor megtalálták, azt mondták neki: „Mindenki téged keresi”
De ő azt felelte: „Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, – hiszen ezért jöttem.” És elment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az ördögöket.
Ezek az evangélium igéi.
Mk 1,29-3
Elmélkedés
Nem mindenki társaságát keressük egyformán. Vannak rokonszenves emberek, akiknek a közelében jól érezzük magunkat, másokat pedig lehetőleg elkerülünk, mert ellenszenvesek.
Nyilvános tevékenysége folyamán Jézus nagyon közkedvelt személyiség volt, mert sokan felkeresték. A mai evangélium önzetlenségéről beszél – arról, hogy milyen hatással volt azokra, akik vele találkoztak. Mintha egy napi programjáról szólna. Arról olvastunk, hogy mi mindent tett, de sokkal fontosabb az, hogy miként teszi.
Szent Péter házában Jézus nem nézte tétlenül, hogy beteg annak anyósa, mihelyt szóltak az érdekében, ő „odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik.”
Akit Jézus meggyógyított, az nem szabadulhatott az ő személyének vonzó köréből.
Még akkor is tolongtak az ajtó előtt, amikor beesteledett. Mégis:”hajnalban Jézus nagyon korán kelt. Kiment (a házból), elment egy elhagyatott helyre, és ott imádkozott.” Megfeszített programjában az imádságnak is helye volt. Ez az alap, amire épített. Amikor túlságosan igénybe vesznek, még jobban szükséges belülről töltekezni.
Jézus lelkületére vall, hogy idegenkedek a csodaváró tömegtől: ,Téged keres mindenki!'‘ De ô azt felelte: ,,Menjünk el máshová, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, -- hiszen ezért jöttem.'' És ment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész területén, és kiűzte az ördögöket.”
Hányan, meg hányan keresték fel Jézust és találtak lelki megnyugvást nehézségekben, bajaikban. Isten nélkül könnyen értelmetlen küszködés az élet.
Nekünk mi a feladatunk?
Először is a házunkba kell fogadnunk Jézust… Be kell engednünk az életünkbe.
A tőle nyert lelki, fizikai erőnket állítsuk mások szolgálatába.
Nekünk nincs csodatevő hatalmunk, de lehetne csodával határos a bizalmunk, a hitünk, szeretetünk, gyakorlati keresztény életünk.
XXIII János pápa így biztat:
„Napjainkban úgy látszik egyetemes élet szabállyá vált az önzés. Nekünk, keresztényeknek annál inkább kötelességünk, hogy megmutassuk a világnak, létezik még önzetlenség. Oly sok szenvedő, beteg, magányos ember vágyik segítségre. Ne kelljen hiába várniuk.”
Ettől függ életünk értelme, tartalmassága és boldogsága, mert keresztényként csak akkor leszek boldog, hogyha keresztény módon élek. Jézus nyilvános tevékenysége idején mindenkire hatással volt. Sokan meggyógyultak, mások kíváncsian csodát akartak látni. Bennünket mi vezet hozzá? A választól függ, hogy mit találunk.
EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből