A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége elnökségének üzenete mindenszentek és halotta napja alkalmából.
A keresztény, különösen a katolikus hagyományban szorosan összefonódik egymással mindenszentek ünnepe és az azt követő halottak napja. Talán ebben az időszakban talál legszorosabban egymásra a földi létben „küzdő egyház”, a már a földi létből eltávozott és a tisztítótűzben „szenvedő egyház”, valamint a már üdvözültek mennybe jutott „diadalmas egyháza”. Az utóbbi években azonban ezekről a keresztény ünnepekről Európa-szerte lassanként elvonja a figyelmet a fiatalok körében egyre nagyobb népszerűségnek örvendő halloween-kultusz.
A keresztény tanítás szerint a földi halállal életünk nem zárul le. Az örök élet és annak tudata, hogy Isten mindannyiunkat hazavár, olyan valóság, mely örömmel tölt el bennünket. Ennek az időszaknak ugyanakkor fontos feladata a gyász, a fájdalmas veszteségek feldolgozása is, amely folyamatot megnehezíthetnek ezek az új szokások. A részben ősi kelta gyökerekkel rendelkező, de mostanra amerikai módra átformálódott halloween visszatért Európába és rendkívül erős kihívást jelent a vallási gyökereit egyre inkább elvesztő társadalmaknak. Az ijesztgetés, a horrorisztikus maszkokban történő vonulás mögött valójában egy spirituális harc áll. A farsang tréfás vidámságával vagy a hagyományos lucázás csínytevéseivel szemben a halloweeni szokások lényegében a halál okkult kultuszához kapcsolódnak, mely megterhelő lehet gyermekeink számára, könnyen szorongást eredményezhet, ahelyett, hogy a keresztény szimbolika gyászfeldolgozó hagyományait hozná közel hozzánk.
A halottak napja és mindenszentek ünnepe egész keresztény közösségünk számára az élet ünnepe, reménységünk megnyilvánulása. Hiszen mi, akik itt, a földi létben küzdünk, azokra emlékezhetünk, akik már eljutottak Krisztus színének látásáig, illetve azokért könyöröghetünk, akik még a tisztulás állapotában várják ezt a csodát. Ebben is Krisztus tanítása mutatott utat, ugyanis az ő halála mindenkinek az élet lehetőségét nyitotta meg. Ahogy azt a Szentírás is megfogalmazza:
„Ha pedig bennetek lakik annak Lelke, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ő, aki Krisztus (Jézust) feltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által.”
(RÓM 8,11)
Így ezeket az ünnepnapokat Krisztus fénye ragyoghatja be, a testi feltámadás és az örök élet hite költözhet szívünkbe, amely eloszlatja a mindannyiunkat gyakran körülölelő sötétséget.
Beszélgessünk gyermekeinkkel, szeretteinkkel saját keresztény hagyományainkról, mutassuk meg nekik a szeretet virágaival feldíszített temetőinket, gyújtsuk meg együtt az emlékezés gyertyáit és imádkozzunk közösen eltávozott rokonaink lelki üdvéért, abban a tudatban, hogy számunkra, keresztények számára, kézenfekvő az örök életben való egymásra találás. Kérjük együtt a Mindenhatót:
„add kegyelmedet elhunyt gyermekeidnek, hogy a földi élet halandóságát legyőzve örökre szemlélhessenek téged, aki alkottad és megváltottad őket”.