„Az én életem úgy folyt, hogy soha meg nem inogtam azon az úton, amelyen Isten hívó szavára elindultam” – vallja a Székelyhon TV e heti meghívottja, aki nagyon korán elhatározta, hogy milyen hivatást választ magának, és már kisgyermekként paposdit játszott. 

Isten szolgája Márton Áron püspök szentelte pappá több mint 50 évvel ezelőtt, szolgált szórványban és tömbmagyar vidéken, kispapokat egyengetett a pályán, és több mint két évtizeden keresztül töltötte be a Gyulafehérvári Főegyházmegye segédpüspöki tisztségét Csíkszeredában.

Tamás József nyugalmazott segédpüspök a Nézőpontban felidézi, miként született meg az elhatározás benne kisfiúként, hogy pap akar lenni, és mit jelentett a pályája, szolgálata során, hogy Márton Áron püspök szentelte pappá 1968-ban.

A hivatást nem mi választjuk, az igazi hivatás az isteni hívásban mutatkozik meg – állapítja meg Tamás József, felelevenítve az ateista kommunista rezsim idején elszenvedett megfélemlítést, ugyanakkor magyarázattal szolgál arra is, miért vonakodott sokáig elfogadni a segédpüspöki kinevezést. 

Mindig jobban szerettem, hogy ne csatár legyek, hanem hátvéd. Püspöki működésemben úgy hozta a Jóisten, hogy az érsek volt az egyházmegye első számú felelőse, én pedig a háttér a neki nyújtott segítségben – fogalmaz a csíkszeredai Szent József-kápolnában forgatott műsorban a nyugalmazott segédpüspök.

Tamás József az interjúban elmondja azt is, miben csalódott leginkább az elmúlt évtizedekben, és szerinte miként maradhat meg az elvándorlás, a demográfiai csökkenés, a kisebbségi lét megannyi gondja által sújtott erdélyi, székelyföldi magyar közösség.

A nyugdíjasként is aktív Tamás József egykori segédpüspökkel készült beszélgetés megtekinthető a Médiatér YouTube-csatornáján.

www.szekelyhon.ro