Lehet-e, érdemes-e „egy szuszra” végigolvasni a Bibliát? Kell-e hozzá módszer, közösség, magyarázat – vagy elég, ha hagyjuk megszólítani magunkat? Fábry Kornél, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke egyéves bibliaolvasó zarándokútra hív, és személyes tapasztalatain keresztül beszél a Szentírás erejéről, nehézségeiről, valamint arról, hogy miért nincs még egy könyv, amely ennyire aktuális tudna lenni.

– Elolvastad már egyvégtében a Szentírást?

– Ha arra gondolsz, hogy elkezdtem a Teremtés könyve első fejezetének első versétől, és folyamatosan végigolvastam a Jelenések könyve végéig, akkor még nem. Viszont szeminarista koromban egy kétéves bibliaolvasó kalauz segítségével végigolvastam, a Zsoltárok könyvét kivéve. Utóbbi nem szerepelt a segédanyagban.

– Jobb inkább valamilyen módszer alapján olvasni az egyes részeket?

– Úgy tűnik, hogy jobb bizonyos tematika alapján venni sorra a Biblia könyveit, és nem úgy olvasni, mint egy regényt. Sokan már az első oldalnál elakadnak. Van, aki csak a Leviták könyvénél, de nagy elszántság és önfegyelem kell ahhoz, hogy valaki egyvégtében végigolvassa a Szentírást. Aztán van, aki úgy üti fel a Bibliát, mint egy orákulumot. Találomra kinyitja, hogy választ kapjon az aktuális kérdéseire. Nem zárom ki, hogy a Szentlélek így is tud vezetni valakit, de bölcsebbnek tartom, ha egy-egy bibliai könyvet végigolvasunk, és közben arra figyelünk, hogy ez a szakasz hogyan érint minket abban az életállapotban és helyzetben, amiben éppen vagyunk.

– Tudsz erre példát mondani?

– Volt, hogy egy kisebb közösséggel kiválasztottuk a Filippieknek írt levelet, és közösen olvastuk úgy, hogy heti találkozóink között mindenki mindennap elolvasta mondjuk az első fejezetet. Így szinte már kívülről tudtuk a következő találkozásig, amikor mindenki megoszthatta, hogy abból a fejezetből mi fogta meg, mi volt újdonság, vagy éppen mi volt nehéz számára. Úgy is szeretem olvasni a Szentírást, hogy csak olvasom, és megállok annál a mondatnál, ami éppen valamiért megérintett.

A Bibliát nem mennyiségre olvassuk, hanem engedjük, hogy megszólítson minket Isten szava.

Nincs még egy olyan könyv, amely annyira aktuális tud lenni életünk bármely szakaszában, mint a Szentírás. Egy biztos: az a fontos, hogy olvassuk, ezzel megkönnyítve a Szentlélek dolgát. Jézus ugyanis azt mondta, hogy a Szentlélek fog eszünkbe juttatni mindent, amit ő tanított. A tanítása pedig a Szentírásban maradt fenn számunkra.

– Szerinted mennyire kell magyarázni a Bibliát, illetve hagyni, hogy Isten igéje önmagában hasson az olvasóra?

– Kell magyarázni, de hagyni is kell, hogy hasson. Ez picit olyan, mint a KRESZ. A többiek példája alapján az is el tud közlekedni, aki sohasem tanulta. Ugyanakkor, ha teljes biztonsággal akarom járni az utamat, akkor elengedhetetlen az ismerete. A KRESZ keretrendszert ad a közlekedésnek. Nem mondhatja senki, hogy neki a kedvenc színe a piros, ezért ő akkor kel át az úttesten, amikor az világít. Ez másik megközelítés lenne, mégpedig olykor halálos következményekkel. Ezért a KRESZ-t csak a közlekedési szabályok keretrendszerében kell és szabad értelmezni. Ugyanígy, a Szentírás sem magyarázható akárhogyan.

Jézus nem egy könyvet hagyott ránk, hanem Egyházat alapított, amelynek a hagyományát és a Krisztustól kapott hitet adták tovább szóban, majd írták le a szemtanúk és a kortársak, majd generációkon keresztül az Egyház tagjai. A Szentírás az Egyház szent hagyományának kikristályosodása, ezért biztonsággal csak az Egyházon belül lehet – és kell – értelmezni. Ennek ismerete nélkül bármit bele lehet magyarázni. 

– A teljes Biblián végigmész, vagy kihagysz részeket/könyveket?

– Az egy év során a katolikus Biblia minden könyvét elolvassuk, de nem abban a sorrendben, ahogy a Szentírásban van, hanem egy bizonyos metódus szerint, jobban figyelve az összefüggésekre.

– Van olyan rész a Bibliában, amihez különösen erős személyes élmény fűz, ezért a kedvencednek mondanád?

– Sok ilyen van. Az egyik talán az Evangélium, az Örömhír foglalata a Jn 3,16-ban: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen.” Ezt egy időben sokat hallottam egy gyengénlátó idős pap reggeli miséin, ugyanis nem tudott már olvasni, így mindennap ezt az evangéliumot hirdette.

Azután örülök annak, ha sikerül tettekre váltani egy-egy szentírási mondatot.

Ezért is választunk a szentelés előtt jelmondatot. Nekem ilyen volt Pál apostoltól az, hogy „adjatok hálát mindenkor mindenért.” A papi jelmondatom pedig: „Legyetek tehát irgalmasok!” Lukács evangéliumából. Igyekszem…

– Van olyan bibliai rész, ami kifog rajtad, nem tudsz mit kezdeni vele, illetve nehezen értelmezed?

– Persze. Nem is kevés. És minél többet olvasom a Szentírást, annál többet találok. Van, amit talán soha nem fogok tudni megérteni, más részek pedig egyszer csak világossá válnak. Sok esetben egy-egy bibliai kommentár segít. A Szentíráshoz ugyanakkor sok türelem is kell.

Valentin de Boulogne: Pál levelet ír

– Melyik szentírási alak áll legközelebb hozzád? Természetesen Jézust leszámítva.

– Szeretem Pál apostol elszántságát, aki, miután megkövezték a városon kívül, megrázta magát, visszament és folytatta a feltámadásról szóló tanúságtételt. Ugyanígy Péter és társai, akiknek hiába tiltották meg, hogy a feltámadásról beszéljenek, inkább engedelmeskedtek Istennek, mint az embereknek. Szeretem Jakab apostol gyakorlatiasságát, Jánosnak pedig a leveleiből áradó istenszeretetét. Az Ószövetségben Jób és József alakja nagyon rokonszenves. És ne felejtsük el Máriát, Jézus édesanyját, akinek a közbenjárására tette Jézus az első csodáját Kánában.

– Gondolom, valamilyen szinten képes vagy óhéber, arámi, illetve ógörög nyelven olvasni a Bibliát. Milyen többletet ad ez számodra?

– Arámiul nem tudok, ógörögöt és óhébert viszonylag sokat tanultam. Ez abban segít, hogy meg tudom keresni az eredeti szöveget, ugyanis minden fordítás egyben értelmezés is.

De tudjuk, hogy egy-egy szót többféleképpen is lehet értelmezni, és ebből adódóan fordítani. Egy szónak több jelentése is lehet. Vagy, ha nehezen érthető valami, akkor rá tudok keresni a Szentírásban azokra a helyekre, ahol ugyanaz a kifejezés előfordul. Így a kontextusból már világosabbá válik a szó jelentése. Pál apostolnál például szerepel egy ige, amit magyarul úgy fordítunk: „törekedjetek”. A görögben viszont az agonidzeite szerepel. Ebből származik az agónia főnév. Így már sokkal nagyobb súlya van a törekedjetek igének is, ugye?

– Mi a véleményed a készülő ökumenikus fordításról, amelyen katolikus részről püspöktársad, Martos Levente Balázs dolgozik?

– Hiánypótló lesz, ha elkészül, de ez óriási munka, és valószínűleg sok kompromisszum eredménye lesz, hiszen mind a katolikus egyháznak, mint a protestáns felekezeteknek kialakult szóhasználati hagyományai vannak. Mi keresztényt mondunk, ők keresztyént. Mi közösséget, ők gyülekezetet. Mi Izajást, ők Ézsaiást, és még sorolhatnám. De vannak előttünk jó példák más világnyelveken. Kívánom, hogy mindazokat, akik dolgoznak rajta, a Szentlélek vezesse. 

A Holt-tengeri tekercsek egyike

– Tedd a kezed a szívedre: a kommentárokhoz fogod használni a chatGPT-t vagy más segítséget?

– Ha nem is a chatGPT-t, de természetesen fogok segítséget használni. Sokat tanultam biblikus teológiát, ami ad némi háttértudást, de egy teljes könyvszekrény is rendelkezésemre áll, tele szakirodalommal.

Az egyéves bibliaolvasás esetében azonban picit könnyebb helyzetben vagyok, ugyanis a zarandok.ma megvette az Assention Press-től a licencet, ami alapján Mike Schmitz atya elkészítette a 365 podcastot, valamint jónéhány bevezető és magyarázó részt. Ezeknek az anyagát fordította le az Új Jeruzsálem Katolikus Közösség. Szóval bizonyos szempontból Mike atya picit korrigált magyar hangja leszek. Nem egy az egyben az ő kommentárjait fűzöm a napi olvasott részhez, de nagyban támaszkodom rájuk.

– Mondanál praktikus tippeket arra, hogyan érdemes veled együtt járni ezt a zarándokutat?

– Az első, hogy hozzunk döntést: el akarom olvasni a Szentírást. Ez amúgy átlagban napi 25 percet vesz igénybe. Ha valaki elhatározza, hogy csatlakozik a kihíváshoz, regisztráljon a zarandok.ma/bibliaegyevalatt oldalon. Az illető valószínűleg nagy lendülettel belekezd, mindennap kapja a meghallgatandó podcastokat, aztán ha idővel kimarad egy nap, és még egy nap, csökken a lelkesedés. Az is lehet, hogy valaki hosszabban elidőzne valamelyik fejezetnél, amit különösen aktuálisnak talál, és emiatt marad le, de javaslom, akkor se hagyja abba. Ez nem versenyfutás. Egy biztos, a legnehezebb lépés egy kihagyott nap után újrakezdeni.

Nagy lehet a kísértés, hogy feladjuk. Ugyanakkor nem bepótolni kell, hanem folytatni ott, ahol abbahagytuk.

Azért, hogy ez könnyebb legyen, meghirdettük és közzétettük közösségek számára a know-how-t, hogyan szervezzenek együtt olvasó/hallgató csoportokat. Együtt ugyanis könnyebb. Kellenek a köteléktársak. Azt is el tudom képzelni, hogy a több mint 130 eddig jelentkezett közösség tagjai vagy a később kapcsolódók úgy olvassák együtt a Szentírást, hogy az iskolaévhez alkalmazkodva időnként szünetet tartanak. Ezért van az, hogy egy-egy podcast nem dátumhoz, hanem sorszámhoz kötött: első nap, második nap, stb. Az együtt haladást segíti a Biblia egy év alatt című jegyzetfüzet. Ebben megtaláljuk a napi részeket mind a 365 napra, valamint jegyzetelhetünk bele. Ezeket a gondolatainkat akár meg is oszthatjuk a többiekkel a heti, kétheti vagy havi találkozókon. Szintén a bibliaolvasást/bibliahallgatást segíti a Zarándok mobilapplikáció.

– Reményeid szerint milyen gyümölcsöket hozhat a ma induló kezdeményezés?

– Bízom benne, hogy az egyéves bibliaolvasás, ami akár elhúzódhat két-három évre is, sokaknak ad lelki megújulást és Szentírás-szeretetet. Szerintem érdemes belevágni. Számomra nem kis munka a podcastok elkészítése, de nagyon élvezem. Jó újraolvasni a Szentírást, és ennek a tükrében nézni a saját életemet is.

www.szemlelek.net