Szombaton délelőtt közzétették XVI. Benedek pápának a 2008 júliusában Sydneyben megrendezésre kerülő XXIII. Ifjúsági Világtalálkozóra írt üzenetét, amelynek vezérfonala a Szentlélek és a küldetés.
A július 20-án kelt dokumentum 8 pontból áll.
1. A XXIII. Ifjúsági Világtalálkozó
A Pápa mindenekelőtt visszaemlékezik a 2005 augusztusában Kölnben megrendezett ifjúsági világtalálkozóra, amely a hit és a lelkesedés felejthetetlen megnyilvánulása volt, és amelynek végén meghirdette a 2008-ban Sydneyben megrendezésre kerülő következő találkozót. Ennek témájául a Pápa az Apostolok Cselekedeteiből vett idézetet választotta: „Amikor a Szentlélek leszáll rátok, erőben részesültök, úgyhogy tanúságot tesztek majd rólam”. A lelki előkészület vezérfonala tehát a Szentlélek és a küldetés. 2006-ban a Szentlélekről, mint az Igazság Lelkéről elmélkedtünk, idén pedig arra törekszünk, hogy még mélyebben, mint a Szeretet Lelkét fedezzük fel. A 2008-as Ifjúsági Világtalálkozó felé haladva elmélkedjünk az erő és a tanúságtétel Lelkéről, aki bátorságot ad nekünk ahhoz, hogy megéljük, és merészen hirdessük az evangéliumot. A Szentlélek, Jézus Lelke, az üdvtörténet Főszereplője, aki szüntelenül és tevékenyen jelen van az egyház életében. A fiatalok fedezzék fel, hogy a Szentlélek minden keresztény élete számára létfontosságú, a keresztény iniciáció szentségei, a keresztség, a bérmálás és az Oltáriszentség révén.
2. A Szentlélek eljövetelének ígérete a Bibliában
Isten Szavának figyelmes hallgatása a Szentlélek működésére vonatkozóan nagy és serkentő ismereteket tár fel előttünk, amelyeket a Pápa néhány pontban foglal össze üzenetében.
Jézus, nem sokkal mennybemenetele előtt, a következőket mondja tanítványainak: „Én pedig elküldöm rátok Atyám megígért ajándékát”. Ez be is következik Pünkösd napján. A Szentlélek kiáradása a születő egyházra annak az ígéretnek a beteljesedését jelentette, amelyet Isten az Ószövetségben már jelzett és folyamatosan előkészített.
3. Pünkösd, az egyház küldetésének kiindulási pontja
A Szentlélek bensőleg megújította az Apostolokat, olyan erővel ruházta fel őket, amelynek következtében félelem nélkül, merészen hirdették Krisztus halálát és feltámadását. Megfélemlített halászokból az evangélium bátor hírnökeivé váltak. Még ellenségeik sem tudták megérteni, hogy „írástudatlan és tanulatlan” emberek hogyan tudták örömmel tűrni a sok viszontagságot és szenvedést, üldöztetést. Azoknak, akik megpróbálták elhallgattatni őket, ezt válaszolták: „Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk.” Így született az egyház, amely Pünkösd napjától kezdve szüntelenül hirdeti az evangéliumi jó hírt, a föld végső határáig.
4. A Szentlélek, az egyház lelke és a szeretetközösség kezdete
Ahhoz, hogy megértsük az egyház küldetését, vissza kell térnünk a Cenákulumba, ahol a tanítványok Máriával együtt imádkoztak, várakozva a megígért Szentlélekre. A születő egyháznak ebből az ikonjából kell minden keresztény közösségnek ihletet merítenie – írja üzenetében a Szentatya. Az apostoli és misszionárius termékenység nem elsősorban a lelkipásztori szempontok szerint bölcsen kidolgozott és „hatékony” programok és módszerek eredménye, hanem a szüntelen közösségi ima gyümölcse. A küldetés hatékonysága továbbá feltételezi, hogy a közösségek legyenek egységesek, és készen álljanak arra, hogy tanúságot tegyenek arról a szeretetről és örömről, amelyet a Szentlélek önt a hívek szívébe. Isten Szolgája, II. János Pál írta, hogy az egyház küldetése, a cselekvést megelőzve, elsősorban tanúságtétel. Így történt ez a kereszténység kezdetén, amikor a pogányok, Tertulliánusz írása szerint megtértek, látván a keresztények között uralkodó szeretetet.
A Pápa arra hívja fel a fiatalok figyelmét, hogy a Szentlélek Isten legnagyobb ajándéka az emberek számára, vagyis irántunk való szeretetének legfőbb tanúságtétele. Olyan szeretetről van szó, amely konkréten az életre mondott igen-ben fejeződik ki. Ennek legteljesebb formája a názáreti Jézus, és győzelme a gonosz felett a megváltás révén.
Magunkban hordozzuk az Atya Jézus Krisztusban a Szentlélek működése révén megnyilvánuló szeretetének pecsétjét. Ezt soha ne feledjük el, mert az Úr Lelke mindig mindannyiunkra emlékezik és különösen a fiatalok révén egy új Pünkösd szelét és tüzét kívánja felébreszteni a világban – írja Benedek pápa a jövőre esedékes Ifjúsági Világtalálkozóra szóló üzenetében.
5. A Szentlélek „belső lelki Mester”
Mivel a Szentlélek továbbra is erőteljesen működik az egyházban, fontos, hogy mindnyájan megismerjük őt és hagyjuk, hogy vezessen bennünket. Felmerül azonban a kérdés, hogy ki számomra a Szentlélek? Sok keresztény számára még ma is a „nagy ismeretlen”. A Credo-ban megvalljuk, hogy „Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik". A Szentlélek az élet Forrása, aki megszentel bennünket. Nem elég csak ismerni őt, hanem lelkünk vezetőjeként kell befogadnunk, mint „belső Mestert”, aki bevezet bennünket a szentháromságos misztériumba. A Szentlélek irányít bennünket a többi ember felé, lángra lobbantja bennünk a szeretet tüzét, Isten szeretetének misszionáriusává tesz bennünket.
6. A Bérmálás és az Eucharisztia szentségei
A hit a szentségek révén születik és erősödik meg bennünk, mindenekelőtt a keresztény iniciáció, a keresztség, a bérmálás és az Eucharisztia által, amelyek egymást kiegészítik és egymástól elválaszthatatlanok. Ma különösen fontos, hogy ismét felfedezzük a Bérmálás szentségét, és ismét megtaláljuk értékét lelki növekedésünk szempontjából. Aki részesült a keresztség és a bérmálás szentségeiben, az a Lélek templomává vált. Isten benne lakik. Az illető személy legyen mindig ennek tudatában, és ez a kincs az életszentség gyümölcseit teremje lelkében.
Akit már megkereszteltek, de még nem részesült a bérmálás szentségében, készüljön fel rá, annak tudatában, hogy a bérmálás tökéletesíti a keresztségben kapott kegyelmeket.
A bérmálás sajátos erőt nyújt számunkra ahhoz, hogy tanúságot tegyünk Istenről és dicsőítsük őt egész életünkkel. Tudatosítja, hogy az egyházhoz tartozunk, ami Krisztus Teste, amelynek mindnyájan élő tagjai vagyunk, egymással szolidaritásban élve. A Szentlélek vezetésére hagyatkozva minden keresztény hozzájárulhat az egyház építéséhez, azoknak a karizmáknak megfelelően, amelyeket a Lélektől kap.
Az Oltáriszentségről szólva a Pápa azt hangsúlyozza üzenetében, hogy csak Krisztus Testének és Vérének vétele által növekedhetünk a keresztény életben. Az egyházi élet forrása és csúcsa, az Eucharisztia egy örökös Pünkösd, mivel minden szentmisében megkapjuk a Szentlelket, aki mélyebben egyesít bennünket Krisztussal, és Őbenne átalakít minket.
7. A küldetés sürgető szükségessége
Sok fiatal felteszi a kérdést: Hogyan illeszkedjek bele egy súlyos igazságtalanságoktól és szenvedésektől megjelölt világba? Hogyan reagáljak az önzésre és az erőszakra, amely olykor úgy tűnik, hogy minden másnál erősebb? Hogyan adjak teljes értelmet életemnek?
Ne feledjük – írja a Szentatya – hogy amilyen nagy Isten ajándéka, vagyis a legnagyobb, Jézus lelke – ugyanolyan nagy szüksége van a világnak arra, hogy befogadja ezt az ajándékot. Nagy és lelkesítő tehát az egyház küldetése, hogy hihető tanúságot tegyen a Szentlélekről. A Pápa ismét arra figyelmezteti a fiatalokat, hogy csak Krisztus tudja kielégíteni az ember szívének legbensőbb vágyait, csak ő tudja humanizálni az emberiséget, elvezetve őt Istenhez. Lelke erejével képessé tesz bennünket arra, hogy szeressük testvéreinket és szolgáljuk őket.
A Szentlélek, kinyilatkoztatva a keresztre feszített és feltámadt Krisztust, megmutatja számunkra az utat, hogy hasonlóvá váljunk hozzá, vagyis a belőle kiáradó szeretet kifejezése és eszköze legyünk.
XVI. Benedek emlékezteti a fiatalokat elődei, VI. Pál és II. János Pál tanítására: az evangélium hirdetése és a hitről való tanúságtétel ma sokkal inkább szükséges, mint bármikor. Valaki azt hihetné, hogy a hit értékes ajándékának bemutatása azok számára, akik nem osztoznak a hitben, az intolerancia megnyilvánulása. Ez azonban nem így van, mert nem jelenti azt, hogy másokra rákényszerítjük Krisztust. 2000 évvel ezelőtt a 12 apostol életét adta azért, hogy Krisztust megismerjék és szeressék. Ma is olyan tanítványokra van szükség, akik nem takarékoskodnak idejükkel és energiájukkal, hogy szolgálják az evangéliumot.
A Pápa arra buzdítja a fiatalokat, hogy legyenek szentek és misszionáriusok, mivel a kettőt nem lehet elválasztani egymástól. Xavéri Szent Ferenc valamint lisieux-i kis Szent Teréz példáját állítja eléjük, akiket a missziók védőszentjeiként tisztelünk.
Válaszoljanak szeretettel a gyűlöletre és az élet megvetésére, hirdessék a feltámadt Krisztus reményét a föld minden részén.
8. A Pápa „Új Pünkösd”-ért fohászkodik a világ számára
XVI. Benedek reméli, hogy a fiatalok nagy számban részt vesznek majd jövőre a Sydney-i világtalálkozón. Jó alkalom lesz arra, hogy megtapasztalják a Szentlélek hatalmát. Ausztráliának és egész Óceániának szüksége van arra, hogy ismét felfedezze keresztény gyökereit. A Szentatya idéz II. János Pál pápa Ecclesia in Oceania k. szinódus utáni apostoli buzdításából, amelyben előde hangsúlyozta a térség újra evangelizálásának elsődleges szükségességét.
Végül XVI. Benedek pápa azért fohászkodik, hogy Mária kísérje el a fiatalokat ezekben a hónapokban, és eszközölje ki számukra a Szentlélek új kiáradását.
Az Egyház bízik bennetek! –írja a Pápa, majd áldásával zárja a XXIII. Ifjúsági Világnapra szóló üzenetét.
