A vasárnapi evangélium találkozás történet, amelynek a szinhelye
Jerikó. Ez az ősrégi város a szentírásban, az evangéliumokban is több
helyen szerepel. Mint nagyváros egyrészt a jómódúak városa, másrészt a
kiszolgáltatottak gyűjtőhelye: pl. Bartimeus a vak koldus. A
Jeruzsálemből Jerikóba tartó út mentén verték meg a rablók azt, akit
felpártolt az irgalmas szamaritánus. Zakeus a mai evangélium
főszereplője is itt lakik.
Nevének eredeti jelentése az Úr megemlékezik, akár így is mondhatnánk „Isten a legkisebbről is megemlékezik” Zakeus ugyanis a vámosok feje, azonban növetelét és lelkületét tekintve alacsony. Nem mindennapi kíváncsisága, merészséggel is párosult. Azt a galileai mestert akarta közelről látni, akit a beszédei és tettei tettek naggyá. Nincs pontos adatunk arról, hogy milyen információi lehettek Jézusról, de az evangéliumok korábbi elbeszéléseit ismerve Jézus ekkorra országosan ismert rabbi lett, egyéni nézeteket képviselő tanító, csodás gyógyító és karizmatikus egyéniségként volt ismert. Őt akarta látni ez az ember, aki kevés erkölcsi nagysággal találkozott, bérelt vámszedői hivatalában, ahol a csalás mindennapi dolog volt. Mindene megvolt és mégis kifosztottnak érezte magát. Tudta tekintélye látszólagos, csak a pénze és hatalma fogytáig tart. Felmászott egy út széli fügefára. Ez alkalmas volt arra, hogy a tömeg szeme előtt is elrejtőzzön, és ugyanakkor meg is láthassa az arra haladó Jézust. Arra kevésbé számított, hogy nem csak ő akarja meglátni Jézust, hanem Jézus is megláthatja őt. Ezért volt nagy a meglepetése, amikor Jézus rá tekintett, és így szólt: „gyere le ma a te házadban akarok megszállni.” A körülötte állók megütközve jegyezték meg: „Bűnös embernél száll meg!”(19,7) Pedig az Úr Jézus nem tett mást, mint megtapasztalhatóvá tette azt, amit a Bölcsesség könyve Isten irgalmáról ír: „Te mindenkin megkönyörülsz, mert mindent megtehetsz, és elnéző vagy az emberek bűnei iránt, hogy bűnbánatot tartsanak.” És Zakeus bűnbánatot tartott. Most már bátran odaállt az Úr elé. Vallomás tett és elégtételt akart adni eddigi vétkeiért. Tettekkel bizonyította a megtérését: „vagyonomnak felét a szegényeknek adom.” Lelkileg egyből nagyra nőtt, mert találkozott Jézussal. Jézus visszaveszi Izrael közösségébe a vámost, amikor kimondja: „Ábrahámnak ő is igaz gyermeke.”(19,9) A történet Jézus összegzésével zárul. Ez már nem Zakeusra korlátozódik, hanem Jézus küldetéséről szól. Azért jött, hogy „megkeresse és üdvözítse, ami elveszett”
Jerikó a sokszínű nagyváros számunkra a mai világ jelképe is lehet. Sokféle ember jár kel benne, köztük vagyunk mi is. Nagyon különbözőek vagyunk. Jézus mellettünk is megáll, és ránk tekint.
Találkozni akar velünk. Nekünk is szól, amit Zakeusnak mondott: „Ma a te házadba akarok megszállni” Ehhez nekem is akarnom kell meglátni őt. Nem kímélhetjük meg magunkat attól az erőfeszítéstől, amit nekünk kell megtennünk a találkozás érdekében. Hogyha elég kitartóan, és bizalommal keressük őt, hogyha valóban vágyunk a vele való találkozásra Jézus betér a házunkba, életünkbe. Azonban hozzá való tartozásunkat jóvátétellel, nagylelkűséggel, megbocsátással, azaz konkrét tettekkel kell bizonyítanunk.
Jó, ha felfigyelünk arra, hogy az evangéliumi történet bennünk keresi folytatását.
