Ma Mátyás napja van. A néphagyomány azt tartja, hogy „Mátyás feltöri a jeget, ha talál, ha nem talál, csinál”. Egy másik, kissé optimistább szólás szerint „Ha nincs, jeget csinál, / Elrontja, bontja, ha talál, / A jeget olvasztja Mátyás, Töri, és rajta likat ás...".

Mátyás apostol vértanúságának eszköze a szekerce volt. Ezért a templomokban mindig szekercével ábrázolták. A nép képzelete a szent ünnepe és a közelgő tavasz között kapcsolatot teremtett: az apostol szekercéje töri meg a tél hatalmát. Erdélyben az a hiedelem járta, hogy ha Mátyás napján nem indul meg a jégzajlás, az azért van, mert Mátyás a csákányát még pár hétre éleztetni adta.

A néphagyomány szerint: „Mátyás szűre ujjából ereszti ki a tavaszt”, És „neve napján osztja ki a madaraknak a sípokat, hogy hozzáfogjanak az énekléshez”.

Az e napi időjárásból jósoltak a termésre, tojásszaporulatra. A hideg idő jó termést, a szeles idő kevés tojást jelzett.Ha az idő havas volt, búzát, árpát, zabot vetettek a jó termés reményében. A gazdasszonyok pedig sárgarépát, petrezselymet, borsót, azzal indokolva, hogy akkor nem eszi meg a féreg a magvakat. Eső esetén attól tartottak, hogy a jég elveri a termést, és a szőlő savanyú lesz.Számos hiedelem fűződik a Mátyás-napi tojáshoz. Egyes vidékeken a Mátyás-napi libatojást megjelölték, vagy nem is költették ki, mert úgy tartották, hogy az e tojásból kikelt liba szerencsétlenséget hoz, de lehet, hogy hibás vagy nyomorék lesz. Másutt verekedősnek, marakodósnak tartották.

A halászok, ha ezen a napon bárminemű halat fogtak, azt Mátyás csukájának nevezték, és ez egész évre szerencsét jelentett, bő zsákmányban reménykedhettek.

Jégtörő Mátyás napjához – az ismert és említett hiedelmek mellett – több babonaság is kapcsolódott. Ha nem esett a hó, vagy eső ezen a napon, akkor a Szeged környéki öregasszonyok harmatot szedtek. A harmatos lepedőt a tehénre terítették, hogy jól tejeljen, és mindig tele legyen a sajtár, vagy ahogy a Dunántúlon sokfelé mondták, a zséter.

Ismert szólás: „Topogva jár, mint Mátyás után róka a jégen.”

És végezetül álljon itt egy kis írás az igazságosságáról híres királyunkról:

Szép Ernő: Mátyás napja

Ez a kis tréfás eset is a nagy király körül termett, hát megérdemli, hogy ideplántáljuk. (…)

Bizony az ideig nem volt még olyan fejedelme a magyaroknak, akit a nép úgy szeretett volna, mint Mátyás királyt. Mert Mátyást a nép úgy szerette, mint galamb a tiszta búzát. Ez az édes szeretet irányozta annak a derék budai vargának a lépéseit is, aki egy reggel elindult a királyi palotába, és egyenesen fel akart menni a királyhoz.

- Mit akarnál, jóember, a királytól? – kérdi a katona, aki őrt állott a kapuban.

- Mátyás napja vagyon, vitéz uram – mondja a varga -, csak azért jöttem, hogy megköszöntsem őfelségét, mint atyámfiát, mivel hogy magamat is Király Mátyásnak hívnak.

Elnevette magát a katona:

- Vagyon ám valamennyi különbség Király Mátyás meg Mátyás király közt, éppen annyi, amennyi egy varga meg egy király közt vagyon.

Vissza kellett ballagni a palota kapujából a vargának, de mikor Mátyás királynak fülébe jutott a dolog, mindjárt rendeltetett Király Mátyásnál egy pár sárga csizmát.

erdély.ma