Mit tegyünk annak érdekében, hogy mozgás közben kezeinket ne ide-oda himbáljuk, hogy ne járjunk zsebre dugott kézzel és újainkkal ne ütögessük idegesen az asztal felületét?
A kifogástalan megjelenés alapkövetelménye az ápoltság és az öltözet, ez azonban nem minden. Egy elegáns öltözet mit sem ér, ha mozgásunk lomha és testtartásunk puhány. Mozgás és testtartás közben is, törekedjünk mindig a természetességre. Ennek egyik kiindulópontja a fej tartásával kapcsolatos. A fej tartása ne legyen merev és mesterkélt, ugyanakkor kerüljük a „ fej lógatását" is. Járás közben testtartásunk ne legyen túlságosan merev, mintha karót nyeltünk volna, de a laza mozgás szintén előnytelen benyomást kelt. Járás közben karunk mozgásban van, de ezt se himbáljuk nagy lendülettel. A test egyensúlyához elengedhetetlen a kar és a láb összehangolt munkája. Törekedjünk arra, hogy egyenesen és ne csámpásan járjunk. Abban az esetben, ha nem egyedül, hanem valaki társaságában sétálunk, ne maradjunk le és ne siessünk előre, tartsunk lépést egymással.
Udvariatlanságnak számít, ha társalgás közben karba tett- vagy csípőre tett kézzel kommunikálunk. Ha állva társalgunk, soha ne toporogjunk és ne álljunk egyik lábunkról a másikra. Tüsszentés vagy ásítás közben illik a kezünket a szánkhoz emelni. Ezt szinte mindenki tudja, de a gyakorlatban egyre kevesebben alkalmazzák. Az illemszabályok esetében sokan megfeledkeznek arról, hogy ülés közben milyen testtartást kell felvenniük.
Egyenesen, feszesen, lazán vagy kényelmesen üljenek? Magától értetődően kezünket ilyenkor az asztalra vagy a szék támlájára helyezzük. Ilyenkor a lábak helyzetére is figyelnünk kell. Illetlenség ezeket szétrakni, hölgyeknél a keresztbe tett lábak igazán elegáns hatást keltenek. A merev, feszes, mesterkélt mozgás vagy testtartás, pózolásnak, megjátszásnak számít. A helytelen testtartás és igénytelen mozgás hanyagságnak, nemtörődömségnek minősül. Minden esetben törekedjünk a természetességre.