Segíteni az öreg, beteg és szenvedő embereken - ezt a tevékenységet végzi főállásban több mint ötszáz ember a Gyulafehérvári Caritas alkalmazottjaként. A rendszerváltáskor még nyugat-európai támogatásra szoruló szervezet ma már valóságos kis birodalom Erdélyben.
Kedves szavak, vigasztalás, szerető gondoskodás - így végzik munkájukat azok, akik a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Caritas munkatársaiként öregekről gondoskodnak vagy betegeket ápolnak. Az 560 alkalmazottat főállásban foglalkoztató, főként az erdélyi megyékben tevékenykedő szervezet most ünnepelte az otthoni gondozói és szakápolói szolgálat létrehozásának tizedik évfordulóját. Az 1998 óta eltelt évtized sikertörténet - hangzott el azon a konferencián is, amelyet a közelmúltban Csíksomlyón tartottak, felidézve az indulás pillanatát, az építkezés nehézségeit s az elért eredményeket. Utóbbi nem kevés, hiszen az elmúlt évek alatt Kelet-Közép-Európában egyedülálló szociális hálózatot sikerült kiépíteniük. A szervezet ma már kisebbfajta birodalom Erdélyben: hatvan önkormányzattal és a romániai szociális minisztériummal együttműködve 12 ezer idős, beteg vagy fogyatékos emberről gondoskodik.
Nem volt egyszerű több megyére kiterjedő, több száz embert foglalkoztató intézményt létrehozni, amely lényegében állami feladatot lát el a katolikus egyház szervezeteként. Segíteni a beteg és szenvedő embereken évszázadokon át a szerzetesrendek feladata volt, de ezeket a háború után feloszlatták Romániában is. Az 1989-es fordulatot követően a katolikus egyház nemzetközi segélyszervezetén, a Caritason belül kezdték újjászervezni e tevékenységet. A Romániában alakult tizenegy Caritasszervezetből hat a római, öt a görög katolikus egyházhoz tartozik. A legnagyobb a gyulafehérvári, amely a történelmi Erdély területén tevékenykedik. A segélyszervezet kiépítését a nyugateurópai országoktól kellett ellesni, hiszen Romániában nemcsak szociális ellátás nem volt korábban, de nem léteztek olyan foglalkozások sem, mint pszichológus vagy gyógypedagógus - idézi fel lapunknak Márton András, a Gyulafehérvári Caritas igazgatója.Az újonnan létrejött szociális intézmények főként Németország segítségére számíthattak. Az otthoni idősés beteggondozás területén több évtizedes múltra visszatekintő német Caritas elsőként a német ajkú településeken jelent meg, majd országos programokat is támogatott. A gyulafehérvári egyházmegye ennek keretében pályázta meg tíz otthoni beteg- és idősgondozó központ felszerelését. A katolikus egyház keresett egy elhivatott embert, aki összefogja az intézmények kiépítését - erre a feladatra vállalkozott a jelenlegi igazgató, Márton András orvos.
Először a székelyudvarhelyi otthoni gondozói és szakápolói szolgálat épült ki. Átadása után a gyulafehérvári Caritas egyre bővítette tevékenységét. A szolgáltatást kiterjesztették Hargita megye teljes területére, majd Erdély több megyéjében megindult az "építkezés". Néhány lelkes ember kezdeti munkájából hatalmas hálózat épült. Az ellátottak többsége Hargita, Kovászna és Maros megyében van, miként itt él a katolikus hívek többsége is, de dolgoznak főállású munkatársaik Kolozs, Fehér, Hunyad és Beszterce megyében is. Néhány településen a katolikus plébánia adott ingatlant a tevékenységhez, máshol a Caritas megvásárolta vagy bérelte az épületet; számos helyen pedig a helyi önkormányzatok biztosítják a helyiségeket. Német segítséggel 2001-re készült el a tíz központ. A Gyulafehérvári Caritas ezt követően saját erőből folytatta az építkezést.
A szervezet több alkalommal nyert el PHARE-, illetve uniós támogatást. Az önkormányzatok is felismerték, hogy előnyük származhat az együttműködésből. A romániai szociális és munkaügyi minisztériumtól rendszeresen kap támogatást a gyulafehérvári szervezet, és az egészségbiztosító is részt vesz a finanszírozásban. A szakápolás és a szociális gondozás területén ugyanis akkreditált szolgáltatóként tartják nyilván a Caritast. Mindkét fél jól jár: az államnak jóval olcsóbb, ha a beteg, idős ember saját otthonában kap ellátást, a rászorulók pedig emberségesebb körülmények között jutnak segítséghez.
Az ápolók az orvosokkal együttműködve injekciót adnak, kötöznek, vércukorszintet mérnek. Megfürdetik az egyedül erre képtelen betegeket, öregeket, ha kell, befűtenek, segítenek a házimunkában. Kimossák az ágyneműt ott is, ahol nincs vezetékes víz és mosógép. A szükség közelről látszik - ez a szervezet mottója. Olyan elhagyott emberekhez jutnak el, akikre senki nem nyitná rá az ajtót. Tőlük odafigyelést, gondoskodást kapnak. "Az ápolóknak szeretetkapcsolatban kell lenniük a gondozottal" - fogalmaz az orvos-igazgató.
Bár a szervezet fő tevékenysége tíz éve az otthoni beteg- és idősgondozás, a Gyulafehérvári Caritas számos más formában is segít. Fogyatékosóvodát működtet, az iskolából kikerülő sérült fiatalokat megtanítja beilleszkedni a társadalomba, beteggondozói iskolát, éjszakai menedékhelyet, öregotthont, családsegítő szolgálatot tart fenn, rászoruló iskolások táborozását szervezi. Az idén négymillió eurós összegből gazdálkodó szervezet ma már önerőből állja a működési költségeket. Mivel tevékenységét sokan ismerik, adójuk két százalékát - merthogy Romániában ennyit lehet - egyre többen ajánlják fel. A szervezetnél szívesen dolgoznak az emberek: vannak, akik állami intézményt hagynak ott, hogy ugyanazt a munkát a Caritasnál végezhessék, kevesebb pénzért - állítja Márton András. Itt ugyanis a caritas, vagyis a szeretet szó jelentéséhez méltóan feltétel, hogy tiszta szívvel segítsenek.
Márton András vesszőparipája, hogy nem a passzív ellátásra kell helyezni a hangsúlyt, hanem a gondozottak önállósodására - legyenek fogyatékkal élők vagy mozgásképtelen öregek. Orvosként rendszeresen részt vesz tanfolyamokon, hogy elsajátítsa a legújabb terápiákat. Most éppen mozgáskibernetikát tanul, mert fontosnak tartja, hogy az idős, beteg emberek minél hatékonyabban tanulják újra a mozgást. E módszerrel négy nap alatt tanítottak meg fekvő betegeket felülni úgy, hogy közben nem kellett szenvedniük.
