Az 1992-es népszámlálás adatai szerint Máramaros megyeszékhelyén, Máramarosszigeten 8082 magyar nemzetiségű ember élt. A mai – nem hivatalos – adatok szerint a magyarok száma alig éri el az ötezret.

 

 

 

A XX. század elején készült felmérés eredményeit magyarázza Béres József, máramarosszigeti professzor. Az egykori történelmi Máramarost három részre szakította a trianoni döntés, a Romániához csatolt részen élő lakosság nemzetiségi összetétele gyökeresen megváltozott. 1992-ben 28 ezren vallották magukat románnak, 8081-en magyarnak, 1381-en ukránnak, 189-en németnek és mindössze 33 zsidót számláltak.

„Máramarosszigetben nemzetiségi villongások nem voltak és elég jó kapcsolatban voltunk. Éppen amiatt, mert elég sok nemzetiség élt itt. Különösen Szigeten sok nemzetiség élt. Sokáig a döntő többség a magyar és a német volt. Ukránok és románok eleninte – a XX. század elején – kis számban voltak a városban" – mondta el a biológus professzor.

Az író-tanító Leőwey Klára nevét viselő intézményben 300 gyermek tanul magyar nyelven az óvodától az érettségiig. Az iskola előtti oktatásban, az óvodai csoportokban az anyanyelv, a magyar tanítására helyezik a hangsúlyt.

„Vannak vegyes házasságból született gyermekek, akik hibásabban, vagy nehezebben beszélik a magyart. Ezt próbáljuk korrigálni, segíteni, és az a tapasztalat, hogy amire első osztályba kerülnek, sikerül az anyanyelvüket bővíteni, fejleszteni" – jegyezte meg Stark Ágnes, óvónő.

Bár jól felszerelt iskola, szakemberek várják a diákokat, mégis évről-évre kevesebben vannak. Idén mindössze 11 első osztályos gyermeket irattak a magyar tagozatra.

„Sajnos megvan még az a szülői rálátás, hogy az a gyermek, amelyik magyar iskolába jár, annak nincs jövője. Ez még mindig nagy gond és nagyon fájó, hogy a román iskolákban a gyermekek 30%-a magyar. Akkor vesszük észre, amikor különböző vizsgákon veszünk részt és olvassuk a magyar gyermekek nevét a románok között. Ez fáj. Nem érti meg a szülő, hogy itt jobban érvényesülne a gyermeke – nyilatkozta Béres Ildikó, igazgató.

A magyar tagozaton tanuló végzősök számára fontos az anyanyelvük: „Fontos. Szeretem a magyart és büszke vagyok rá.

„Anyanyelvem. És az ember jobban megérti azt, amit tanul, mintha más nyelven kéne tanulja" – hangzott el a diákoktól.

Sok fiatal az egyetem elvégzése után nem tér haza szülővárosába. A biztosabb megélhetés, a családalapítás miatt a nagyobb városokat választják, vagy külföldön „próbálnak szerencsét". A mondás szerint „a kivétel erősíti a szabályt".

A Leőwey Gimnázium fizikatanára, Pesek Szilárd, azon fiatalok egyike, aki hazatért tanulmányai végeztével: „Akkor voltak a nagy tervek a magyar közösségben, hogy különváljanak a magyar osztályok a román iskolától, hogy saját intézményben tanuljanak diákjaink és én nagyon úgy éreztem, hogy ebben tevékenyen ki kell vegyem a részem, és az egyik lehetőség az volt, hogy magyarul tanítsam és neveljem a diákjainkat" – emlékezett.

Szórványban élők számára felértékelődnek az egyházi események, rendezvények. A máramarosszigeti római katolikus templomban például magyar és román nyelven is miséznek a lelkipásztorok.

Hájtájer István, segédlelkész így vallotta: „Látom azt az emberek tekintetében, és ahogy jelen vannak, hogy nem csak eljönnek, nemcsak azért hogy na, most vasárnap voltam szentmisén, hanem valóban érződik is nagyon sokakban – és ezt egyre jobban érzem – hogy meggyőződésből jönnek."

Máramarosszigeten mindig jól megfértek egymás mellett a magyarok, németek, románok, ukránok. Magyarságuk megőrzésében nem a más nemzetiségűek jelentették a veszélyt, sokkal inkább az az elképzelés, hogy könnyebb érvényesülniük, ha a többségi nemzethez tartoznak. És az a fájdalmas tapasztalat, hogy a tömbben élő erdélyi magyarok nem tartják velük a kapcsolatot, elfelejtik őket.

Duna TV