Április 21-én kerül sor az MCSMSZ közgyűlésére, amikor a tagoknak többek között új elnököt is kell választaniuk, ugyanis Róka Szilvia, a jelenlegi elnök bejelentette lemondását. Ennek okairól, valamint az eddigi eredményekről beszélgettünk Róka Szilviával.
– Február elsején jelentettem be lemondási szándékomat a vezetőségnek,
azt, hogy az április végén lejáró mandátumom után nem fogom újra
jelöltetni magamat. Ez elsősorban személyes okok miatt van, hisz ilyen
munkaritmusban hamarosan korházba kerülök. Szükségem van egy-két év
pihenésre, hogy a tanulmányaimra is jobban tudjak összpontosítani.
– Mire büszke a leköszönő elnök?
– A legjobb dolog elnökségem alatt szerintem az volt, hogy sikerült
csapatban dolgozni, és nem egyéni teljesítményre, hanem közösségi
eredményre koncentráltunk. Meghonosodott az, hogy minden második
hónapban vezetőségi gyűlést tartunk. Míg tíz évvel ezelőtt 20 ember
jelent meg a közgyűlésen, addig most a vezetőségi üléseken is többen
vagyunk. 2001-ben sikerült bejutnunk a Dumitru Mărtinaş Egyesület
alakuló ülésére, akkor láttuk elhűlve, hogy ott legalább hatszáz ember
volt. Elgondolkodtunk, hogy vajon mikor lesz ennyi tagunk nekünk. Ma,
2007-ben 1170 tagja van a szövetségnek.
Nagy eredmény, hogy sikerült két közösségi házat megvásárolnunk,
illetve felépítenünk Csíkfaluban és Lábnyikon, méghozzá állami segítség
nélkül, magánszemélyek támogatásával. Az oktatási eredményekre
egészében büszkék lehetünk, noha sokan (talán jogosan) keveslik azt,
amit eddig elértünk. Az viszont tény, hogy elkerültük Fehér megyét a
magyar nyelvet tanuló diákok tekintetében (ahol többek közt a Bethlen
Gábor Kollégium is működik – szerk. megj.). Itt mondom el, hogy még
mindig nincs a megyei tanfelügyelőségen egy magyar szakreferens, noha a
diákok száma mindenképpen szükségessé tenné ezt. Kellene egy személy,
akár félnormával is, akihez fordulni lehetne, hisz jelenleg azzal
töltjük az időt, hogy egyik helyről küldenek a másikra, mert mindig más
személy foglalkozik a dolgainkkal.
– Mire nem büszke a leköszönő elnök?
– Nem sikerült a szervezet egy bizonyos fokú anyagi biztonságát
megteremteni. Minden évben pályázatoktól függünk, ami lehet ugyan jó,
mert kompetitívek kell legyünk, de vannak dolgok, amelyeket nem kellene
kitenni a pályáztatás rizikójának, hisz például az okatást nem egy évre
vállaltuk A biztonság hiányát az egész csapat érzi. Ettől az évtől
kezdve eltűnt a Csángó Alap, mely a magyarországi támogatásokat eddig
kezelte, és nem tudjuk, hogy mi lesz helyette. Nem tudtuk élővé tenni a
kapcsolatot az iroda és a települések között, két-három falun kívül nem
sikerült igazi helyi vezetőket találni. Most Pusztinán, Klézsén,
Somoskán, Magyarfaluban, Külsőrekecsinben vannak működő helyi
szervezeteink, de nincs például Lábnyikon, Frumószán stb., ahol a
magyar nyelvet tanuló diákok száma alapján joggal várnák el tőlünk,
hogy erős MCSMSZ-szervezet is legyen. Sok településen a tanárnak
köszönhető, hogy mennek a dolgok, de sokkal nagyobb eredményeket
tudnánk elérni, ha a helyiek vennék kezükbe a szervezést, vezetést.
Sántha Attila, Moldvai Magyarság