Szeretettel köszöntök mindenkit, különösképpen a sajtó képviselőit és az újságírókat!

Hálával és köszönettel teli a szívem, ha visszapillantok arra a bizonyos, több mint 10 évre (gyerekként)!

Az élet befogadása örömmel jár, és erről az örömről nem szabad lemondani, ahogyan mi sem mondtunk le egymásról ezekben a szomorú időszakokban!

Szomorú a lelkem, mert csak mi tudjuk igazán, mit jelent az, amikor koszosan, szakadtan, mocskosan valaki kezet nyújt, bátorít az életre, terelgeti az utadat, és feltétel nélkül bízik benned!

Befogad, imádkozik értünk, feláldozza az életét, éjszakákat utazik azért, hogy kenyér legyen az asztalon, meleg víz, fűtés, hogy karácsonykor eljöjjön az angyal, és töltelékes legyen az asztal a szeretet ünnepén!

Aki a 30 év munkássága mellett nem látta, mennyi mindent tett azért, hogy több mint 8000 árvát, itt sorolhatnám, anyukát, beteg embereket, és, és… felkaroljon, és elindítson az élet útján, az talán soha nem fogja megérteni, mit jelent mindez. Ő erre áldozta az életét…

Ti, akik jelen pillanatban újságíróként vádoljátok, ítélkeztek, cinikus megjegyzéseket tesztek… Ti, akik vadidegenként soha egy pohár vizet sem adtatok egyetlen gyermeknek sem, vagy nem sétáltatok be otthonaink kapuján, hogy átöleljétek őket, amikor nehéz időszakok következtek…

Nyugodtan vegyétek át a stafétát, akár csak egyetlen napra! Próbáljátok ki, mennyire könnyű ez a feladat!

És mégis, bárki, bárhol találkozik vele, buzdítja, bátorítja!

Lehet bántani, lehet ítélkezni, lehet rágni a húst, de csontik? Ez elszomorít…

Mi kaptunk éppen elég előítéletet az élettől ahhoz, hogy talpra álljunk, de ezekből a kövekből is csak erősebbek leszünk, amelyeket most hozzánk dobáltok!

Ti pedig csak a lelkiismeretetekkel fekszetek le esténként, amely talán nem hagy majd nyugodt álomra szenderülni. Sajnos így csak a gyermekek szájából veszitek ki a kenyeret!

Jónak lenni jó!

Utóirat: Mások fúrtak, fúrtak, de a Mester csak faragott, faragott…