Kiabálni, sírni tudtam volna, de sok időm nem volt erre; pelenkáztam, popsikrémet vettem, öltöztettem, mostam, Egri Csillagokat olvastam, etettem és észrevétlenül, de nagyon hamar megnyugodtam kezdeti felindultságomból, jó érzés volt ott lenni, lenni s tenni. Azt gondoltam valami mégiscsak nagyon rendben van ezzel a világgal, valami - mégiscsak nagyon jó van benne.

Kedves Robi! 

Kérted írjunk pár gondolatot a benyomásainkról, élményeinkről Déváról. Bár lassan egy hete, hogy hazajöttünk, ehhez még mindig túl friss az élmény, azóta állandóan a gyerekek járnak az eszemben, mi lehet velük, meggyógyult-e Levike és Orsi, Csabikának megvan-e még az új cumija és leszívták-e az orrát mindennap, kapott-e Julcsi új cipőt, mert levált a talpa a réginek, sikerül-e Erikának felkelnie éjjel pisilni, fáj-e még a foga Enikőnek... látod pár ott töltött nap után úgy érzem magam, mint egy távolból aggodó anyuka (pedig nekünk még nincs is gyerekünk, azaz most már talán 12 is).Rengeteg gondolat érzés kavarog bennem, az egyik Dévára érkezésünk első pár órája óta bennem van, kettőssége azóta foglalkoztat: - valami nagyon nincs rendben ezzel a világgal, valami nagyon rosszul működik benne, hogy ártatlan gyerekek nem kapják meg ugyanazokat az esélyeket, körülményeket, szeretetet, odafigyelést mint szerencsésebb társaik..., borzasztó dühös voltam az emberekre, amiért ilyen megtörténhet, úgy gondoltam én Isten helyében, már rég nagyon megharagudtam volna magunkra és talán már a világ vége is hamarabb eljött volna, ha rajtam múlik ott akkor abban a másodpercben. Kiabálni, sírni tudtam volna, de sok időm nem volt erre; pelenkáztam, popsikrémet vettem, öltöztettem, mostam, Egri Csillagokat olvastam, etettem és észrevétlenül, de nagyon hamar megnyugodtam kezdeti felindultságomból, jó érzés volt ott lenni, lenni s tenni. Azt gondoltam valami mégiscsak nagyon rendben van ezzel a világgal, valami - mégiscsak nagyon jó van benne.Rájöttem, hogy amíg olyan emberek vannak, mint Csaba testvér, Te, a többi nevelő, az önkéntesek, az átutazók akik bár már rég menniük kellene ott ragadnak még egy napot... szóval olyan nagy gond addig mégsincs ezzel a világgal. Persze néha rámtör még az első gondolatom is, de próbálom azóta bizakodóbban, derűsebben felfogni a dolgokat, a történéséket, és próbálok több áldozattal és kevesebb pátosszal tenni-venni a mindennapjainkban. Köszönjük szépen a vendéglátásotokat, vendégszerteteket, amit Torockón is megtapasztalhattunk, csodálatos Szilveszterünk volt, köszönjük, hogy Veletek és persze az alvó kicsikkel tölthettük, tényleg csodálatos volt, nem találok rá jobb szót. És köszönjük a munkátokat, kitartásotokat, nemcsak e gyerekenek, nekünk is nagyon sokat adtok ezzel!!!Isten áldjon benneteket, remélem hamarosan találkozunk (bár legközelebb Szovátára ígértük látogatásunkat).

Sok szeretettel: Darabi Zsuzsanna és férje, Tamás.