Az emberiség története a jóság, a szeretet születésének a története. Az évezredek művészi alkotásai mindig a  a szolidaritást, az egymás melletti kiállást, a másik érdekeinek is alázatos felvállalását énekelték meg. Az őskor egyszerű falfestményeitől kezdve, melyen a vadászok közösen közelítik meg a zsákmányt, egészen a mai kor filmjeiig, alkotásaiig minden arról szól, hogy együtt közösen nagyobb esélyünk van megoldani életünk gondjait, könnyebb váll a váll mellett haladva elhárítani a mindannyiunkra leselkedő gondokat, veszedelmeket, mint külön külön, kis csapatokba szerveződve. Ezért  születtek a  törzsek,  a városok, nemzetek, országok, és ma ezért  tömörülünk az Európai Unió határai közé. 

Testünkben ezért állnak össze a sejtek, és nem vitáznak, hogy ki mennyivel járult hozzá az élelem megteremtéséhez, hanem  mindannyian ugyanabba a vérkeringésbe kapcsolódva élnek, fejlődnek. és meghalnak, ha valamelyik életfontosságú szerv kiesik a láncból. Persze széttrancsirozva a szervek tovább élhetnek, de a közösség, a tudat örökre meghal, és a szervek is meghalnak, ha nem vállalja fel az új test alázatos szolgálatát, a nagy egészben.

A testvériség, egyenlőség, szolidaritás eszméi évezredek alatt bontották le a rabszolgaság, a jobbágyság falait, és szülték meg az egységes társadalmat, hol se rang, se vagyon nem teszi lehetővé, az emberek osztályokra való szétválasztását. Az egymás után jövő társadalmak anyaföldje, melyből az élet újból és újból kinő az  a testvéri szeretet, az egymás kezét megfogó jóság, az életre halálra kötött szövetség. A törzsek, az államok, a birodalmak mindig az összefogásból, az egymásra figyelésből, a szeretetből születtek, és akkor hulltak szét darabjaikra, mikor az önzőség elhatalmasodva, pártokra szakadva, mindenki csak magára gondolt.

A mi népünket is egy vérszerződés hozta életre, Árpád vezér, és utána oly sokan vállalták, hogy közösségünket megszervezve megvédenek minden külső és belső bajtól. Egy nép elöljárói, az élet szolgái, jó pásztorok, kik övéikről gondoskodnak. Az erősebb a bátrabb, az ki Istentől többet kapott, hivatott megvédeni, fenntartani a közösséget, szolgálni szeretettel. Az individum beteges kiszolgálása, a népek halála lesz. Az, ki nem vállalt gyereket igen is járuljon hozzá ahhoz a tandíjhoz, amelyből tanulhat annak a szülőnek a gyermeke, aki a gyermeket vállalva mindannyiunk jövője mellett döntött.

Szomorú, hogy ma vannak emberek, kik nyíltan kimernek állni, és hangosan arról beszélnek, hogy nem kell szolidaritás, nem kell összefogás, nem kell az egymásra figyelés. Döbbenten nézem, hogy vannak ma olyan emberek, politikailag megszervezett közösségek, melyek az önzést dícsőítve állnak a népek elé. Akik nem elég, hogy a gyöngéd, másokhoz lehajló emberségükből kivetkőztek, hanem saját gyengédség nélküli önző képükre, hasonlóságukra szeretnék a társadalmat, az országokat is átalakítani. Akik szeretnék anyagi javaikat felhasználva, az egészségügyi, és szociális hálót darabokra szaggatva, az embereket immár a nemzeten belül vasfüggönyökkel elválasztani. Sajnos ők rákos daganatok, melyek növekedésükben, csak magukra gondolva, felfalva mindent, ha maguk nem pusztulnak, elpusztítják az életet.

Nem vagyunk egyformák, ahogy a testen belüli szervek sem. Vannak, kik a jéghátán is megélnek, és vannak kik ügyetlenül, még a sült galambot is elrepítik. Világunk összetartó ereje a szolidaritás, a gazdagok, erősek kötelessége a gyengék gyámolítása, a közösség életben tartása, a testvéri szeretet.

 Tudatosan nem akarok arról  beszélek, hogy Krisztus mit tett és tanított, de még arról sem, hogy mit kér a becsület és a haza, hanem  arról, hogy jó dolog jónak lenni, és szolidaritást vállalni másokkal, jó dolog egy kenyeret ketté törni, és szeretettel megosztani azokkal, akiknek nincs.

 Nem azért kell jónak lenni, mert megérdemli a világ, vagy mert az emberek rádolgoztak  a velük való szolidaritásra, hanem azért mert jó dolog jónak lenni, és szolidaritást vállalni másokkal. Jó dolog egy kenyeret ketté törni, és szeretettel megosztani azokkal, akiknek nincs.