Olyan csodálatos, hogy bizalommal kérhetjük Jézus Krisztust, hogy jöjjön közénk a szentmise áldozatban és Ő valóban meg is teszi, el jön közénk az Oltáriszentségben! E föld legnagyobb misztériuma, hogy minden szentmise áldozatban az Isten bizalommal, szeretettel a kezünkbe adja önmagát! Sok nagyszerű, okos, szép emberrel találkoztam, jó velük lenni, de az ember lelke érzi, hogy ők is csak egy marék porból születtek, és ha őszinték vagyunk be kell vallanunk magunknak, hogy mi náluknál többre vágyunk!
Teljesen őszintén, én nem megvilágosodni akarok, nem megigazulni szeretnék, nem csodákat tenni, nem lebegésre vágyom, még szent sem akarok lenni, én Istennel szeretnék találkozni! A nagyböjt csendjében egészen világosan érzem, hogy én mindennél jobban arra vágyom, hogy nagy alázattal, csendben Jézus Krisztus lábához ülhessek! Tudatában vagyok gyarló kicsinységemnek, de mégis, ha még meg is szidna vagy bűneim miatt meg is büntetne, akkor is az én szívem Isten után sóvárog:
"Mint szarvas hűs forrás után,
szívem eped, vágyik hozzád,
úgy mennék én az élő Úr felé,
mikor jössz el, hogy elvigyél."
